Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ujváry Gábor: "A külföld még mindég alig tud rólunk” Magyar-német tankönyvvita a második világháború idején
106 UJVÁRY GÁBOR rálta, hogy a magyar földrajzoktatásban Nagy-Magyarország tárgyalását helyezik a középpontba. „Bármennyire is sajnálatos az európai együttműködés szempontjából, hogy a magyar fiatalokat arra nevelik, hogy Horvátországot és Délszláviát (Südslawien) Nagy-Magyarországhoz sorolják, Fiúmét »az egyetlen magyar tengeri kikötőnek«, az Adriai-tengert pedig »magyar tengernek« tekintsék, mégsem tűnik kizártnak, hogy ezen felfogást szóvá tegyük a németmagyar vegyesbizottsági tárgyalásokon.”42 A német részről kifogásolt könyvek listáját Szily Kálmánnak átküldő Zschintzsch úgy vélte: a tankönyvek szerzőit meg kell győzni, hogy munkájukat a barátság és a megértés vezérelje. Rámutatott, hogy „[...] a magyar tankönyvekben milyen ritkán emlegetik vagy méltatják megérdemelten azt a tudományosan bizonyított komoly hányadot, amelyet magyar földön Magyarország egész történelmi fejlődéséhez a német parasztok és a kulturálisan igen magas fokon álló német polgárság hozzáadtak. Ezzel persze semmiképpen sem szeretném [a magyarokat] történelmi-népiségi ügyekben a saját álláspontjuk feláldozására buzdítani.” Kérdésesnek tartotta, hogy az elmúlt idők viszonyainak és hangulatának visszaadását „[...] szükséges-e a mai fiatalságnál következetesen ébren tartani, hogy ezzel akaratlanul is útját állják a kölcsönös megértésnek. Azt hiszem, kedves barátom — írta Szilynek — Neked őszintén kifejthetem a felfogásomat.”43 Mindez persze nagyon szépen hangzott, sok igazság is volt benne, ám a magyarokkal szembeni, sokszor negatív és lekicsinylő álláspontjukhoz foggal-körömmel ragaszkodtak a németek. Részben érthetően, hiszen a Német Birodalom diktátora, a vezér és kancellár Adolf Hitler — mint őszintének tűnő „asztali beszélgetéseiből” világosan kiderül — maga is lesújtó véleményt fogalmazott meg a szerinte feudális, a „korszellem” és a szociális megújulás iránt teljesen érzéketlen, konzervatív, zsidó- és angolbarát magyar vezetőrétegről, és általánosabban a magyarországi németeket elnyomó, náluk „fajilag és népileg” sokkal értéktelenebb magyarokkal szemben.44 45 Nem véletlen, hogy egy SS-Sturmbannführer (őrnagy) olyan szövegrészletre hívta föl a figyelmet, „amely a Führert és a nemzetiszocializmust félreérthetetlenül támadja”.46 Az inkriminált passzus így hangzott: „A [német] kultúrharc célját tévesztette, de az Egyház azt érte el vele, hogy a katolikusok szorosabban fűződtek egymáshoz és kiépítették politikai szervezkedésüket, amely hatalmassá tette őket. Napjainkban újra sötét felhők gyülekeztek a német katolikusok egére. Szervezeteiket a Hitler-kormány föloszlatta s a helytelenül értelmezett nacionalizmus (nemzetieskedés) nagy aggodalommal tölti el az öntudatosan élő katolikusokat. 42 Uo., A budapesti német követség jelentése a Külügyi Hivatalnak és annak melléklete (a Deutsches Wissenschaftliches Institut összefoglalója), 1942. március 17., a Külügyi Hivatal feljegyzése a tankönyvrevízióról, 1942. április 27. 43 BArch, R 4901/12 771. Wemer Zschintzsch Szily Kálmánnak, 1942. május 6. 44 Adolf Hitler: Monologe im Führerhauptquartier 1941-1944. Die Aufzeichnungen Heinrich Heims. Hrsg, von Werner Jochmann. Wilhelm Heyne Verlag, München, 1982. 62., 129., 152., 178., 212., 299., 335., 363. és 371. 45 BArch, R 4901/6659, a Der Chef der Sicherheitspolizei und des SD átirata a Külügyi Hivatalnak, 1942. május 22.