Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1020 KISVARGA GÁBOR lások és csodák után nagy összeget fizetnek a töröknek.47 Ez a kis intermezzo körvonalazza az olovói kolostor szerepét a térségben, egyértelműen látszik, hogy mind spirituális, mind egyházpolitikai, mind anyagi téren kiemelkedtek a többi bosnyák ferences kolostor közül. Berniakovichnak azonban további súlyos problémával kellett szembenéznie. A négy vikárius miatt joghatósága alig ért tovább, mint Belgrád, pedig őt a Szentszék mint apostoli vikáriust nevezte ki a hódoltság egész területére. Eközben az ortodoxia egyre nagyobb teret nyert a katolikusok rovására, gyakorlatilag a püspök tehetetlen volt ellene.48 Szinte semmi jövedelme nem volt, amit pedig kapott, annak egy részét a török elvitte.49 50 * 1681-ben vizitálta az egyházmegyéjét. A vizitációs jegyzőkönyv nem ismert a kutatás előtt, feltételezhető, hogy nem is készült el, vagy lappang, vagy megsemmisült.60 1683-ban következik be az a törés Mattia Berniakovich életében, ami után felhagy lelkipásztori kötelességei teljesítésével és eltűnik a történelem színpadáról. Ezt a magyar kutatás eddig azzal indokolta, hogy a török háború elsöpörte mind püspökségét, mind pedig őt, megszűntetve ezzel a térség problémáit.61 Ezt a kissé apokaliptikus képet talán sikerül némileg árnyalni, ugyanis azokra a kérdésekre, amelyek felvetődtek Berniakovich „eltűnésével” kapcsolatban, eddig nem született még válasz. 1683-ban a török „számos hadával” Magyarország felé vette az irányt. Belgrádban állomásozott, ami egyet jelentett azzal, hogy a környék összes parókiáját megszállták a törökök, ezzel ellehetetlenítve püspöki működését. Ezzel kezdődött el Berniakovich „bolyongása”: engedélyt kért, hogy Rómába mehessen.52 Feltehetőleg nem tudott szabadulni, mert egy évvel később már arról ír, hogy a háború miatt távoznia kellett Belgrádból, haza nem mehet, mert a testvérei üzleti ügyeik miatt elhagyták Szarajevót. Nem látott más kiutat, mint hogy hamis halálhírét keltse mind a törökök, mind a nyilvánosság előtt.53 54 így mint bosnyák ferences rendtársai között maradhatott.64 Innentől kezdve a püspök Raguzában húzza meg magát, és majd’ tizenöt évig nem hallat magá47 APF SOCG Vol. 281. föl. 240-241v. In: Tóthi: Litt. miss. IV. 2768-2770. 48 A térség „szakadár” és „bigámus” papjainak számáról és tartózkodási helyükről egy táblázat számol be. Gyakorlatilag a püspökség nagy részén megtalálhatóak, így a püspök félelme nem alaptalan, hogy a vezető' nélküli katolikusok, előbb-utóbb az ortodoxokhoz fognak fordulni. APF SC vol. 4. föl. 138. 49 APF SOCG vol. 481. föl. 243-244v. In: Tóth L: Litt. miss. IV. 2771-2773. 50 APF SOCG vol. 493. föl. 26-27v. In: Tóth I: Litt. miss. IV. 2778. 61 Tóth Misszionáriusok i. m. 66. 52 APF SOCG vol. 487. föl. 389-390v. In: Tóth L: Litt. miss. IV. 2793. 53 Tóth István György ezt úgy értékelte, hogy a püspök későbbi szellemi romlásának itt érhetők tetten az első jelei. Én megkockáztatom, hogy erre azért volt szükség, mert Berniakovich egy nagyon súlyos egyházpolitikai baklövést követett el már a püspöksége legelején a kiközösítéssel. A családjának valószínűleg minden kapcsolatát igénybe kellett vennie, hogy a püspököt „megmenthesse”. Ilyen szívességet azonban csak egyszer lehetett kérni a Portától, és elképzelhetőnek tartom, hogy már csak a tűzoltásra volt elég, de a Porta nem feledte az ifjú püspök meggondolatlanságát. Most egy keresztény seregtől elszenvedett hatalmas vereség újra felhívta a figyelmet erre, és Berniakovich jobbnak látta elejét venni a dolgoknak. 54 APF SOCG vol. 492. föl. 169-170v. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2798.
