Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1016 KISVARGA GÁBOR dás terén felszínre hozták a iurisdictios határok kérdését. A Kongregáció, érthető módon, olyan személyt szeretett volna Massarechi után, aki nem érintett a kápolna-viszályban, etnikailag is független, viszont a helyi joghatósági vitákban kiigazodik, valamint hatékonyan együttműködhet. A bosnyák ferencesek pedig, kiváltságaikkal és a helyi egyházkormányzatban nem jelentéktelen szerepükkel, illetve a törökkel és a bosnyák kereskedőkkel való jó kapcsolataikkal ismét felhívták a Kongregáció figyelmét a térségben betöltött szerepükre, így egyre nagyobb tényezőként léptek fel a missziós stratégia alakításában. A helyzet kaotikusságát tovább mélyítették a bosnyák ferences rendtartományban fellépő belső problémák. A rendtartomány két pártra szakadt: egy Róma-párti és egy Róma-ellenes csoportra. A különféle privilégiumok miatt a „nagy öregek” szinte teljhatalommal rendelkeztek, ami generációs ellentéteket hozott a felszínre, ráadásul a nagy létszámból fakadó megélhetési problémák miatt a fiatalok motivációi sokkal inkább az anyagi gondokból merítkeztek, mintsem vallásos meggyőződésből. A karrierépítéshez és a komolyabb egyházkormányzati feladatok átlátásához — akár egy püspökség kormányzásához — szükséges itáliai tanulmányokhoz, illetve kapcsolatokhoz csak nagyon kevesen juthattak hozzá. így a Rómában tanultak egy teljesen eltérő szemléletet hoztak haza, tovább nehezítve a két frakció együttműködését, amiből kifolyólag — puszta féltékenységből — tovább mélyült a már meglévő ellentét az otthon maradiakkal szemben. Az új jelölt kiválasztásánál ezt a Kongregáció még nem érzékelte, így az elsődleges szempontok a következők voltak: etnikailag független legyen, a belgrádi viszályban ne legyen kompromittálható, mindezek mellett makulátlan életvitelű legyen, s a ferencrendi jelölt kellő tanultsággal rendelkezzen.35 A kritériumoknak Giacomo Boncarpi felelt meg. Olasz, ferences, tanult, a bécsi konventuálisok gvárdiánja, tehát kellő tapasztalattal is rendelkezik. A Kongregáció azonban nem számolt azzal — hiszen akkor másra esett volna a választás —, hogy a bosnyák ferencesek teljesen „külső” emberként fogják őt kezelni olasz származása miatt. Központi probléma volt, hogy nem beszélte a térség egyetlen kulcsfontosságú nyelvét sem, valamint nem rendelkezett kellő helyismerettel, így még a törökkel is konfrontációba keveredett. Hamar el is hagyta a hódoltságot, ami a Kongregáció számára egyértelművé tette, hogy amennyiben jelentős eredményeket szeretne elérni abban a térségben, a bosnyák ferencesek közül kell megválasztania a következő főpásztorokat. Közülük a már említett Matteo Benlich emelkedett ki, akinek egyházkormányzata olyan problémákat hozott a felszínre — a licenciátusok, a papnevelés hiánya, a püspök anyagi függése a kereskedőktől, a török által emelt politi35 A hódoltsági bosnyák ferencesekre kiváló összefoglalást nyújt: Tóth I.: Szent Ferenc követői i. m. 747-799.; Molnár A.: Katolikus i. m. 84-86.; klasszikus: Unyi Bernárdin: Sokácok-bunyevácok és a bosnyák ferencesek története. Bp. 1947.; A rend történetére általánosan: Heribert Holzapfel: Manuale historiae Ordinis Fratrum Minorum. Friburgi Brisgoviae 1909.; 2010-ben digitális angol változata is megjelent: History of the Franciscan Order; A ferencesek történetére 1. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig I—II. Bp. 1923-1924.; André Chapeau - Charles N. Bransom, Jr.: Franciscan bishops. In: Franciscan Studies, Vol. 47. (1987) 287-372.
