Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TÚRÓS MIKLÓS (1591-1656) 989 el, az őszi hónapokban pedig, október végéig ismét a helyi érdekű marhakereskedelem üzleteit kötötték. Batthyány maga is rendelt tisztjei által uradalmai céljaira szarvasmarhát,135 136 de ő közvetítette az évente legalább kétszer jövő olasz és osztrák kereskedőknek a vitézek saját jövedelmét gyarapító marhaállományt is.136 A szegénylegények nem bíztak meg a fölvásárlókban — ahogyan ők sem bennük. A kereskedő rendszeresen elkésett a megbeszélt időpontról, s ezzel akaratlanul is nagy károkat okozott a török fosztogatásával szemben védtelen, fölhizlalt és lassan mozgó csordáikat féltő vállalkozó végváriaknak. A pünkösdi vásárok és az aratás után Turosék már az augusztus végi, szeptember eleji marhahajtási „hullámot” szervezték, ekkor érkeztek a „mezőségi”, azaz alföldi marhaszállítmányok. Október közepén már veszteséges volt az Alföldről marhát hozatni, bár voltak, akik az éppen emiatt megnövekvő keresletet kihasználva megkísérelték.137 Ez azonban nem volt általános. A nagyobb távú kereskedés évszaka után a szegénylegények alkalmi vállalkozásként néha újabb csordákat verettek össze dél-dunántúli tőzséreikkel, s ezeket is eladatták Batthyányval a nagykereskedőknek.138 Az úr céljaira eladott barommal139 sem jártak rosszabbul, mint ha exportra terelték össze a marhát. Batthyány 1648-49-ből fönnmaradt számadáskönyvének kiskomári „kereskedő emberekkel” tele lévő rovatainak adatai szerint évente többször is hajtottak föl Körmend és Csákány környékére 100-150 barmot, amibe hajtóik megbízói, a kiskomári katonák jelentős, akár háromezer forintos tőkét fektettek. Ez általában mindenestül megtérült, és némi csekély nyereséget is hozott.140 Föltűnő, hogy Túrós jóval többet nyert kevesebb marha 1314 Nr. 50310. Június 1-jén már pontos dátumot közöl, hogy pünkösd utáni szerdán indítja útjára a barmot, amely négy nap alatt, szombatra ér Légrádra: MNL OL P 1314 Nr. 50302. Ehhez persze nyilván hozzájárult az 1640-es évek végének szűk terméshozama is. 135 Túrós és Könczöl vajda 1638. július 22-én (meglehetősen kései hajtás volt ez már) pontosítást kér Batthyánytól, hogy a megrendelt 26 db marha szántatni vagy mészárszékre való lenne-e: MNL OL P 1314 Nr. 50271.; 1649 első napjaiban Batthyány már rendelt 100 ökröt Túróstól: MNL OL P 1314 Nr. 50293. 136 Nyilvánvalóan azért, mert a fölvásárló nagy tételben vásárolt. 137 Pl. Ropolyi Farkas vagy Battyányi László kiskomáromi katonák, az előbbi 1654-tól lovashadnagy, az utóbbi a várban lakó nemesember volt, egyébként Kiskomárom volt kapitányának, görösgáli Battyányi Jánosnak fia és Túrós veje. 138 Túrós különösen aktív volt 1653. ősszel. Szeptember 8-án 600 forintot kér urától marhavásárlásra (ezek szerint volt is mit megvenni: MNL OL P 1314 Nr. 50349.), 25-én arról számol be, hogy vett 90 ökröt, és kéri Batthyányi, értesítse „az olaszt” (MNL OL P 1314 Nr. 50352.). Október 12-én a barom már félúton volt Komár és Körmend közt, a Farkas-erdőn, ahonnan sürgősen el kellett vinni a sok tolvaj miatt (MNL OL P 1314 Nr. 50354.). November 25-én Kőszegről kelt levelében már azt ígéri urának, hogy hazaérve összehívja tőzséreit, és jelenteni fogja, mennyi eladó marha van még Komár körül (MNL OL P 1314 Nr. 50355). 139 Nem különítem el az eladott szarvasmarha különböző csoportjait, noha világos, hogy az ökörnek és a heréletlen marhának vagy a tehénnek más-más értéke volt. Az ökrön kívüli változatokra szolgáló megnevezések következetlenül fordulnak elő a szövegben abból a szempontból, hogy gyakran nem emlegetik külön az egyes csoportokat, így az arányukkal jelen keretek között nem foglalkozhatom. 140 1648. június 12-én Battyányi László 2574 Ft-ot adott ki az ökrök áráért, a tíz hajtó ellátására, a maga költségére (tehát személyesen adta el áruját!), a vámra, a vasvári és a nádasdi erdőbérre (vagyis Vasváron és Nádasdon a földesúr, föltehetóleg a Darabos család erdejében való megszállásért fizetniük kellett). Hiába kérték Batthány közbenjárását, hogy a vámokat és az
