Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
384 PÁLOSFALVI TAMÁS megjegyezni ugyanakkor, hogy az V László uralkodói alkalmatlanságára vonatkozó elképzelések ugyanazon torzító forrásokból táplálkoznak, amelyek a Ciliéi család minden tagjának elemi gonoszságát és elvtelenségét is beleégették az utókor róluk formált képébe.4 Hogy e kép, több más máig virulens történeti toposszal együtt, revízióra szorul, nem vitás, de a probléma bővebb tárgyalására ehelyütt nincs hely. Fontos ugyanakkor szem előtt tartani, mert a minket most közelebbről érdeklő kérdést, Hunyadi László kivégzésének megítélését döntő mértékben meghatározta és meghatározza a mai napig a magyar történetírásban. A mostanáig visszhangzó alaphangot, mint sok más esetben is, gróf Teleki József adta meg nagy művének második kötetében. Az ő értelmezésében Hunyadi László kivégzése mögött is azon erők álltak, akik Hunyadi János üstökösszerű felemelkedése óta a család romlására törtek: a „Hunyadi-ház ellenségei”, egy változó összetételű csoport, melynek állandó eleme, egyben vezetője, 1456 novemberéig Ciliéi Ulrik, majd „hihetőleg” Garai László nádor. 1457 elején e csoport aktuális tagjai egyenesen formális szövetségre léptek egymással annak érdekében, hogy a Hunyadiakat eltüntessék az útból.5 Teleki kései, és tegyük hozzá, a Hunyadiak iránt leplezetlenül elfogult történetírók, mindenekelőtt Thuróczy János6 alapján ismerteti, hogyan hangolták a királyt Hunyadi László ellen: még a török elleni hadjáratot is csak színleg tervezték, hogy Hunyadi László gyanakvását ezzel is elaltassák. Az összeesküvők beszélték rá László királyt, hogy Mátyást mindenképpen hozassa túsznak Budára, miközben Garai nádor Hunyadi Lászlót arról győzködte, milyen hasznos közbenjáró lehetne Mátyás a király mellett, amikor ő maga (ti. Hunyadi László) éppen nincs az udvarban. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy Telekinél a király szerepe teljesen passzív: csak sodródik az eseményekkel, és nem kitervelője, csupán bábszerű végrehajtója a tervnek.7 Nem sokat tett hozzá e képhez néhány évtizeddel később a kor másik alapos ismerője, Fraknói Vilmos. V László nála is a „Hunyadiak ellenségeinek” befolyása alá került, akik egykor nehezen viselték Hunyadi János hatalmát, és most elhatározták, hogy e hatalmat fiainak semmiképpen nem engedik át. Ezért szerűsítő irodalomba is utat talált: a király „rettegésre hajlamos, gyenge és befolyásolható [...]” volt, „császárok családjából való, önálló elhatározásra képtelen, semmi érdemet szerezni nem tudó”. Dümmerth Dezső: A két Hunyadi. Panoráma, 1985. 130. 4 Gondolok itt a Hunyadiak iránt elfogult krónikások mellett az egyébként V Lászlóval alapvetően nem ellenséges Piccolomini munkáira. Az ő hozzáállásának változására 1. Marton József: Magyarország képe és megítélése Enea Silvio Piccolomini életművében. Irodalomtörténeti Közlemények 110. (2006) 468. és 45. sz. jegyz. 5 „A Hunyadi-ház ellenségei [...] előbbeni mesterkedéseiket megint elkezdették, még pedig annyival nagyobb tűzzel, minél inkább kezdé magát a testben és lélekben deli ifiú Hunyadi László a király kegyelmében megfészkelni. A büszke Újlaki Miklós hajdani bajtársa fénye által megsértve, a Cilleiek által megvert Bánfi Pál már most főajtónálló, Buzlai László főpohárnok, Csemin Henrik főlovászmester, Józsa véglesi kapitány, Holczner Konrád osztrák tárnok, és Pukander Farkas szoros szövetségre lépnek, és a gyűlölt Hunyadi-ház kiirtását elvégzik.” Gr. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. I-V, X-XII. Pest 1852-1857. II. 491. A „Cilleiek által megvert” Bánfi egyébként nem Pál volt, hanem a testvére, István. 6 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. köt. Textus. Ediderunt Elisabeth Galántai et Julius Kristó. Bp. 1985. 277. és köv. 7 Teleki J.: Hunyadiak kora i. m. 491. és köv.
