Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy János: A vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei az 1751. évi országgyűlés példáján
A VÁRMEGYEI KÖVETKÜLDÉSI GYAKORLAT JELLEGZETESSÉGEI...949 újonnan szabad királyi városi címet nyert helységek országgyűlési képviseleti és szavazati joga körül kibontakozott vitában, július 10-én a vármegyei követek azzal érveltek, hogy utasításuk van arról, hogy a diétán e városok jogainak becikkelyezésével szádjának szembe.52 A követutasítás kiadásának módja a szakirodalomban kevésbé tisztázott kérdés. A szakirodalom szerint erre nem fordítottak ekkor még túl nagy gondot: a követek saját maguknak állították össze a követutasítást, vagy esetleg — ahogy Tolnában 1751-ben — a jegyző a követek számára.53 Mivel a követek a magisztrátusból vagy a megye és az ország dolgait jól ismerő táblabírákból kerültek ki, természetes volt, hogy részt vettek az utasítások kidolgozásában, ahogyan egyébként is végeredményben valamennyi kérdésben egy szűk réteg döntött és intézkedett, részben közigazgatási tapasztalatának, részben befolyásának köszönhetően. Sőt, önmagában az sem feltétlenül különös, ha nincs tudomásunk arról, hogy az utasításokat bármilyen formában tárgyalták volna, akár bizottságot küldtek volna ki az ügyben, hiszen a közgyűlések működésére vonatkozó forrásaink egyéb tekintetben is igen szűkszavúak. Feltételezésem szerint azonban a követutasítás-összeállító bizottság kiküldése a fejlődés egy következő szakaszát jelzi. Akkor küldik ki, amikor a középbirtokos nemesség egyre inkább érdekeltté válik az országos politika formálásában, és ezzel együtt a társadalmi érdekegyeztetés-, és ütköztetés egy új formáját jelenti. Zala megyében például először 1722-ben állítanak föl egy kilenctagú bizottságot erre a célra.54 Vannak olyan vármegyék, mint például Pest vagy Esztergom, illetve Győr, ahol még 1751-ben sem jelölték ki név szerint a bizottság tagságát (csak az elnököket), csupán annyit írtak elő, hogy a tisztikar a földesurak, tehát az uradalmak képviselőivel együtt állítsa össze az utasítást.55 A vizsgált vármegyék egy részében (11 vármegye: Baranya, Bihar, Borsod, Heves, Moson, Nógrád, Sopron, Veszprém, Vas, Zemplén) a közgyűlés a bizottsági tagokat név szerint is kijelölte. A tagság összetételéről megállapítható, hogy ide a tisztikar képviselőin kívül néhány, a bene possessionatihoz tartozó táblabíró és az uradalmak képviselői kerültek be. A vármegyebeli bizottságokban, illetve a követeket kiküldő megyegyűlés résztvevői között előfordulnak a Királyi Tábla tagjai és családtagjai, mint megyebeli birtokosok, akik a diétán is szerepet játszottak a kormánypárt oldalán: például Borsodban báró Dőry Ferenc királyi táblai báró, Sopron megyében felsőbüki Nagy Pál személynöki ítélőmester, Tolnában és Fejérben Rudnyánszky József királyi táblai ülnök, Esztergomban Terstyánszky József alnádor. Az utóbbi vármegyében az alnádort — aki a megyében viselt év-52 OGYK, Gyurikovits-gyűjtemény, 700. 468. 424-425. Diarium Generalis I. Regni Hungáriáé 53A Tolna megyei példa: Horváth A.: Tolna vármegye i. m. 103. Pest megyében pl. 1741-ben az alispán elnökletével lényegében a jegyző és a két követ által alkotott bizottság állította össze az instrukciót: MNL Pest Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL PML) IV 1-a. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlési iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyv (1740-1741) 19. kötet, 413. 54 Degré A.: Szavazási rend i. m. 231. 55 MNL PML IV l.a. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlési iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyv (1749-1756) 21. kötet, 181. és MNL KEML IVl-a. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlések jegyzőkönyvei és jegyzőkönyvi fogalmazványok. 5. kötet. Esztergom, 1751. március 8. 373-374.
