Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
A MAGYAR FŐPAPOK A BÉCSI UDVARBAN 1711 ÉS 1765 KÖZÖTT 927 által a magyar főnemesség udvari integrációjának megkerülhetetlen csoportját alkották. A kapcsolódó kutatásnak köszönhetően olyan elfeledett életpálya reprezentációtörténeti vonatkozásaira hívhattuk fel a figyelmet, mint Erdődy László Ádám nyitrai püspöké, aki korszakunk legfigyelemreméltóbb udvari karrierjét futotta be. A kvantitatív vizsgálat alapjául a császárvárosban bemutatott misék és különböző egyházi szertartások (vagy leginkább a róluk terjedő hírek) szolgáltak. Az istentiszteletek bemutatása jelentette a magyar püspökök és érsekek bécsi reprezentációjának legfontosabb elemét, ők ugyanis nem szerveztek, vagy vettek részt olyan fényűző udvari mulatságokon, mint a téli szánkózások, vagy az őszi céllövészetek voltak, sőt korszakunk magyar prelátusai a fővárosban kastélyt sem építettek. Csáky Imre és Batthyány József pedig kiváló udvari kapcsolataik ellenére nem a császárvárosban, hanem inkább Magyarbélen és Pozsonyban építtettek maguknak palotákat, amely jól mutatja, hogy a Bécshez való fizikai vagy szimbolikus közelség nem kellett, hogy egyet jelentsen a magyar ügyektől, vagy politikától való elszigetelődéssel. Azonban nem szabad abba a hibába sem esni, hogy azt feltételezzük, hogy a főpapok csak akkor jártak a császárvárosban, amikor az általuk bemutatott misékről értesülhetünk. Például Forgách Pál az elkészített misejegyzékben egyszer sem szerepel, azonban tudjuk, hogy 1721-ben kétszer is megfordult Bécsben.95 96 A misecelebrálás leginkább a reprezentációs udvari működés bizonyítékának tekinthető, bár persze hozzá kell tenni, hogy nem minden udvari ceremónián mutattak be misét a prelátusok, amelyen részt vettek. Azonban ettől függetlenül, tendenciáiban helytálló képet kellett, hogy kapjunk. Mint láthattuk, az aktív udvari jelenlét pedig igen előnyös hatással volt a főpapi karrier utakra: a kalocsai és az esztergomi érsekek kinevezésük előtt rendszeres vendégek voltak a fővárosban, vagy a személyes bécsi jelenlét a titkos tanácsosi kinevezéseket is meggyorsíthatta. Nádasdy László már fiatal pálos szerzetesként olyannyira törekedett az udvari integrációra (valószínűleg azért, hogy megalapozza az uralkodó bizalmát személye és famíliája iránt, ugyanis apját, Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel vádjával kivégezték), hogy Kollonich bécsi püspök egy jelentésében a következőt írta róla: „Az udvarnak az sem tetszik, hogy lovakat, kocsit és nagy cselédséget tart. Gyakran megjelenik hívatlanul is a császárnál; Őfelsége gyakorta csodálkozott ezen és azt kérdezte, hogy nincsenek-e ezek ellentétben Nádasdy szerzetesi fogadalmaival” 96 Ezzel szemben korszakunk második felében a Bécsben és Rómában tanult Esterházy Károly személyes udvari jelenlét nélkül is képes volt magas egyházi karriert befutni, amely egyfelől a családi kapcsolati tőke jelentőségére hívja fel a figyelmet, másfelől pedig az udvari kultúra átalakulását vetíti előre (ahogy a csökkenő tendenciát mutató miseszámok is). A 18. század közepétől két oldalról meginduló kulturális változás gyengítette a magyar püspökök és érsekek bécsi működését. Egyfelől Mária Terézia és 95 WD 1721. 01. 04.; WD 1721. 05. 07. 96 Takáts ENádasdy László i. m. 19.
