Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
916 KÖKÉNYESI ZSOLT De nem szabad lebecsülni a szűkebb udvari környezetben tartott főpapi misék jelentőségét sem, amelyek ugyan kevésbé voltak reprezentatívak, azonban a kapcsolat- és karrierépítés, sőt a kormányzati befolyásszerzés szempontjából hasznos alkalmaknak bizonyulhattak. Az udvari társadalom — ahogy minden nagyobb hatalmi, kormányzati centrum — különböző érdekcsoportokra oszlott, amely tagozódás sokszor már a legfelső szinteken megkezdődött, például VI/III. Károly regnálása alatt három császárné — Eleonóra (Lipót özvegye), Vilma Amália (József özvegye) és Erzsébet Krisztina (Károly felesége) — élt és tartott udvart Bécsben, akiknek az érdekei sokszor ütköztek egymással.46 A magyar klérus felső tagjai nemcsak az uralkodónak, hanem a császárnéknak és a főhercegnőknek is celebráltak miséket, amelyek közötti — ceremoniális és kapcsolathálózati — különbségek szintén nem tekinthetőek mellékesnek (bár ezek értelmezését a biográfiai kutatás könnyebben lehetővé teszi). Érdemes megjegyeznünk, hogy a császárnék közül (Mária Teréziát nem számítva) Vilma Amáliának mutattak be misét magyar prelátusok a legnagyobb számban, köztük Nádasdy László, Esterházy Imre (későbbi prímás), vagy Erdődy László Adám. Azért is érdemes felhívnunk erre a figyelmet, mivel az özvegy császárné udvartartásában a magyarok jelenlétének az aránya is figyelemre méltó volt.47 Sőt, udvartartásának a nyilvántartásában főként a fent említett főpapok rokonságának fiait és lányait találjuk, mások mellett Nádasdy Pált, Esterházy Eleonórát és Franciskát, vagy Erdődy Jozefát. A két tendencia közötti hasonlóság nem lehet véletlenszerű, valószínűleg Vilma Amália szívesen fogadott az udvarába magyarokat, legalábbis az említett főnemesi családokkal mindenképp szimpatizálhatott. A főpapok közbenjáró szerepét az egyes estekre nézve lenne célszerű megvizsgálni, azonban a prelátusok családpolitikai szerepét sem szabad lebecsülni. Például Erdődy nyitrai püspök valószínűleg nemcsak öccsének, Györgynek az útját egyengette (ahogy ezt Bubryák Orsolya feltételezi),48 hanem talán az ő közbenjáró szerepét, befolyását feltételezhetjük öccsének, Gábor Antalnak reprezentatív bécsi püspökszentelése mögött, vagy unokahúgának (József lányának) Jozefának — 1723-tól — Vilma Amália udvarában való udvarhölgyi alkalmazása mögött. De a magyar prelátusok nemcsak a dinasztia tagjaival építhettek ki jó kapcsolatokat, hanem a Habsburg Monarchia nemzetközi arisztokráciájával is, amelynek egyik formális lehetősége volt a família számára az esküvői, keresztelői, vagy temetési szertartás elvégzése. Erdődy László Adám ezen a téren is élen járt, mivel 1714-ben Károly császár első be az ünnepi szentmisét (ez általában a bécsi püspök, később érsek feladata volt): Scheutz, M Fronleichnamsprozessionen i. m. 46 Michael Pölzl: Der Witwenstand von fünf Kaiserinnen am Wiener Hof (1637-1750). In: Frühneuzeitforschung in der Habsburgermonarchie. Adel und Wiener Hof - Konfessionalisierung - Siebenbürgen. Hg. István Fazekas - Martin Scheutz - Csaba Szabó - Thomas Winkelbauer. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Bd. VII.) Wien 2013. 51-70. 47 Kökényesi Zsolt: Magyarok a bécsi udvar(állam) alkalmazásában 1711 és 1765 között. In: KoraújkorÁSZ. Koraújkor-történettel foglalkozó doktoranduszok tanulmányai. Szerk. Barta János; Szekér Barnabás, Virovecz Nándor, Ugry Bálint, (szerkesztés alatt). 48 Bubryák O.: Családtörténet és reprezentáció i. m. 22.
