Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
A MAGYAR FŐPAPOK A BÉCSI UDVARBAN 1711 ÉS 1765 KÖZÖTT 915 Érdemes megjegyezni, hogy a bécsi egyetem négy natio-ja közül, az egyiket a magyarok alkották, amelynek éves, Szent László napi (június 27.) ünnepsége fontos reprezentációs esemény volt.40 Az egyetemi fakultások ünnepein jelen volt a kormányzati és a városi vezetőréteg, sőt gyakran az uralkodócsalád tagjai is megtisztelték jelenlétükkel az univerzitás ünnepségeit, így ezen alkalmak a világi (hatalmi) reprezentációnak is fontos eseményei voltak. A Szent László napi ünnepségen a császárvárosban tartózkodó egyházi és világi arisztokraták is igyekeztek részt venni, sőt sokszor nemcsak egyszerű részvevők voltak, hanem misecelebrálás, vagy szónoklat elmondásával is hozzájárultak az ünnep fényének az emeléséhez (amely által magukat is reprezentálták). 1720-ban Esterházy Imre zágrábi püspök,41 1721-ben gróf Nádasdy László püspök,42 1725-ben pedig Berkes (címzetes heracleai) püspök és Althann váci püspök mutatták be a szentmisét.43 (Mária Terézia trónra lépése után, a megalakuló nemesi akadémiák miatt azonban a bécsi egyetem és a magyar egyetemi nemzet ünnepsége elveszítette arisztokratikus jellegét, ezzel párhuzamosan a Wienerisches Diarium figyelmét is.) Az udvar jelenlétében bemutatott misék helyszínéül leggyakrabban a Hofburg — vagy más Habsburg rezidencia (Schönbrunn, Favorita, esetleg Laxenburg) — kápolnája, az Augustinerkirche (amely a nyilvános udvari templom funkcióját töltötte be), az Am Hof-i jezsuita templom és a Stephansdom szolgáltak.44 A kápolnákban tartott miséken az uralkodócsalád és az udvari elit vett részt, míg a városi templomokban tartott misék nagyobb nyilvánosság számára voltak elérhetőek. A különféle városi (tehát az udvar szűkén értelmezett fizikális terén kívüli) templomokban bemutatott magyar főpapi misékről is főként csak akkor értesülünk, ha az az uralkodó, (regnáló, vagy özvegy) császárné, főhercegnők, esetleg más főrangú személyek jelenlétében került sor az egyházi szertartásra. A nagyobb egyházi ünnepek alkalmával tartott nyilvános istentiszteletek igen fontos és látványos udvari események voltak, ezeken az uralkodócsalád és a szűk elit mellett sokszor jelen voltak a pápai nuncius, a velencei követ, (az aktuálisan Bécsben tartózkodó) aranygyapjas lovagok, titkos tanácsosok és kamarások, illetve a magas rangú udvari vagy városi hölgyek. Ilyen rangos társaság előtt misézni igen fontos reprezentatív feladatnak számított, és szimbolikusan jelentős elismerést jelentett az adott főpap számára. A nagy egyházi ünnepek (a vallási tartalmak mellett) jelentős társadalmi események voltak, amelyek a világi és az egyházi hatalom egységét, valamint a — közös szertartáson keresztül a — társadalom különböző rétegeinek az összetartozásátjuttatta kifejezésre.45 40 A bécsi egyetem „nemzeteiről” lásd: Astrid Steindk Die Akademischen Nationen an der Universität Wien. In: Aspekte der Bildungs- und Universitätsgeschichte, 16. bis 19. Jahrhundert, Hg. Kurt Mühlberger; Thomas Maisei. (Schriftenreihe des Universitätsarchivs, Universität Wien, Bd. 7.) Wien 1993. 15-39. 41 WD 1720. 06. 26. 42 WD 1721. 06. 25. 43 WD 1725. 06. 30. 44 A további helyszínekről lásd: Seitschek, S.: Religiöse Praxis i. m. 90-93. 45 Ezen elvek Bécsben leglátványosabb módon az úmapi körmenetekben érvényesültek, azonban arról nincs tudomásunk, hogy vizsgált a korszakban az udvarban magyar főpap mutatta volna
