Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Viskolcz Noémi: Esterházy Anna Júlia (1630-1669)
896 VISKOLCZ NOÉMI ad Cornu Evangelij; Azt penigh föl erigáltatni in honorem B. Virginis Dolorosae” .154 Nádasdyék az 1660-as évek elején döntöttek úgy, hogy a család 16. századi temetkezőhelyét — a lékai vár kápolnatornya alsó szintjének egy „szoros és alkalmatlan”154 155 boltját — a kor szellemének megfelelő, reprezentatív nemzetségi sírboltra cserélik, mégpedig egy általuk alapított templomban és kolostorban,156 ahol a betelepített szerzetesrend, ebben az esetben az ágostonosok, a család emlékezetét is fenntartják.157 Anna Júlia halálának bekövetkezte és a temetés közti időtávolság arra enged következtetni, hogy a lékai építkezés alaposan elhúzódott. A köztes időben a lorettói templomban — ahová egyébként még az 1650-es években tervezték a családi temetkezőhelyet - állították fel a ravatalt.158 Végrendeleteiben Nádasdy Ferenc kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy temetése minél egyszerűbb legyen, „pompa nélköl... minden öltöztet Lovak, Czimerek nélköl Társzekérben Eyeli időn, Nappal az útban veszteg lévén, vigyenek”, a castrum doloris felállítását pedig egyenesen megtiltotta.159 Felesége gyászszertartása megszervezésekor is biztosan ragaszkodott ezen elvekhez. A magyar nyelvű prédikációt Sennyei István veszprémi püspök, a németet August Hoffmann bécsi ágostonos szerzetes tartotta Lékán. Nádasdy Ferenc mindkét beszédet kiadatta Bécsben Johann Baptiste Hacque nyomdájában, az 1669. december 27-i szerződés szerint 1000- 1000 példányban rendelte meg őket.160 Mára azonban csak Sennyei művéből maradt fenn példány, Hoffmann prédikációjának egyedül a címe ismert.161 Az előbbihez egy díszes barokk címlap is társult, amelyen a rövid címet körülvevő allegorikus női alakok Anna Júlia erényeit testesítik meg. A bécsi sarutlan 154 Nádasdy Ferenc második végrendelete, Pottendorf, 1669. április 20. MNL OL E 185 45. d. f. 231-233. 155 Gróf Nádasdy Ferencz meghívója i. m. 608. 156 Nádasdy Ferenc országbíró végrendelete i. m. 184. 157 A 17. századi arisztokrácia temetkezéséről Mark Hengerer: Zur symbolischen Dimension eines sozialen Phänomens: Adelsgräber in der Residenz (Wien im 17. Jahrhundert). In: Wien im Dreißigjährigen Krieg. Hrsg, von Andreas Weigl. Wien 2001. 250-352. 158 1669-es második végrendeletében írta ezt Nádasdy: „Ha az Lékaj Szentegyház minden szükségivei el nem készülne is (hanem ha igen hirtelen, s rövid idő alat rendelte volna Isten halálomat, hogy éppen lehetetlenségh volna benne, mert in ille casu deponálni köllene, az szerint, az mint fóllyeb rendeltem, engem is Szerelmes Atyámfia mellé Laurétumban) bár csak úgy légyen, hogy az sir légyen készen; mégis igyenessen Lekára vigyenek, s mindenek élőt az Testamentáriusok az Szentegyházat végeztessék el minden czifrázás nélkül, csak tiszta vakolással.” Nádasdy Ferenc második végrendelete, Pottendorf, 1669. április 20. MNL OL E 185 45. d. f. 231-233. 159 Nádasdy Ferenc második végrendelete, Pottendorf, 1669. április 20. MNL OL E 185 45. d. f. 231-233. 160 ÖSTA AVA FHKA, Niederösterreichische Kammer, r. Nr. 402. f. 195-196. 161 Anton Mayer még látott egy példányt a 19. század végén a bécsi Hofbibliothekben, ez azóta eltűnt. Anton Mayer: Wiens Buchdrucker-Geschichte 1482-1882. Wien 1887. 288. A kiadvány leírása: August Hoffmann: Die Tugendreiche Matron, Daß ist, Schuldigiste und wolverdiente Lob- und Ehren Rede über das löbliche Leben, Ruhmlich-Tugendten und Seeligen Todt weilandt der Frawen Annae Julianae Gräfin von Nadaßd, gebohrnen Gräfin Esterhaßin, welche einer Hochadelichen, wie volckreichen Auditorio in der Kirchen S. Nicolai Episcopi und Nicolai de Tolentino, im Gräfflichen Marckt Luckehauß in Ungarn bey gewöhnlicher Leich Besingnuß gehalten worden den 7. Octobris 1669. Gedruckt zu Wienn in Österreich bey Johann Baptist Hacque Academ. Buchdrucker im Jahr 1669, in 40
