Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Viskolcz Noémi: Esterházy Anna Júlia (1630-1669)
ESTERHÁZY ANNA JÚLIA (1630-1669) 885 „Szolgainak, s-Szolgaloinak kegyelmes Aszonya... Eöszvegyeknek, Árváknak, Igyefogyottaknak könyörülő Taplaloia”: Esterházy Anna Júlia udvara Közép-Európában a 15. század utolsó harmadától az uralkodói, hercegi, majd az arisztokrata udvarokban is a női udvar elkülönülése figyelhető meg: önálló udvartartás, saját lakrész, sokszor pénzügyileg is szétválasztott gazdálkodás vált jellemzővé. Az úrnő a reprezentatív szerepe mellett ugyan részt vehetett politikai-diplomáciai közvetítésben, de főként az udvar gazdasági működésének és társadalmi integrációjának irányítása tartozott a kompetenciái közé: a gyermeknevelés, az élelmiszer ellátás, a család és az udvari személyzet ruházatáról való gondoskodás, a gyógyítás és a kert alakítása.78 A külön női udvartartás a magyar főrendűeknél is természetes velejárója volt a házasságkötés utáni életnek. A személyzet egy része a familiárisok és rokonok fiatal lányaiból állt, akiket a német elnevezés után fraucimereknek vagy magyarul leányasszonyoknak hívták. Sennyei püspök szerint a 25 éves házasság alatt Anna Júlia nagy udvart tartott, majd így folytatta: „boldogh voltál udvari chelédidre nézve is kiket sok szép Annyai oktatásiddal, intéssiddel, fenyétéssiddel úgy vezérlettél, hogy azokis alkalmaztatván magokat, mind böchületes magok viselessek, mind a gazdaaszonyságbeli Szorgalmatos foglalatoskodások után, Frauczimerid közül kilenczven négyet böchületessen ki hazosítottal”,79 Ezeknek a fraucimereknek a neve és száma nem ismert,80 de a szomszédos Batthyány-udvar adatai analógiaként használhatók: Koltai András levéltári forrásokra támaszkodva 6-12-re becsülte a Batthyány Adámné Formentini Auróránál egy időben szolgáló fraucimerek számát.81 A Sennyei-féle 94 kiházasítottról szóló információ alapján (amit a püspök nyilván Nádasdy Ferenctől kapott) Anna Júlia udvarában átlagban évi 3-4 nemes lány feltételezhető, s ehhez hozzá kell tenni még azokat is, akiknek nem az úrnőhöz kötődött a kiházasításuk. A Formentini Auróráéhoz hasonló nagyságú udvartartást egy másik adat is alátámasztja: a leányasszonyoknak külön asztal járt az étkezésekkor, az 1648-as keresztúri konyhamesternek szóló utasításban a 13 asztal közül negyedikként sorolják fel az övékét.82 A női udvartartás további tagjait képezték a varrónők, gyöngyfűzők, dajkák, szakácsnők, szeszes italokkal foglalkozó nők, az 1650-es években ők is saját asztallal rendelkeztek Keresztúron.83 Az 1660-tól fő rezi-78 Josef Handzel: „Von erst in der grossen Stuben” - Adelige Sach- und Wohnkultur im ausgehenden Mittelalter und der frühen Neuzeit im Gebiet des heutigen Österreich. Dissertation. Wien 2011. 135-142. 79 Sennyei Keserves dichérete i. m. 13. 80 Anna Júlia leveleiben lehet utalásokat találni a fraucimerekre, sógornőjének írta, hogy a Szunyogh kisasszonyokat magához vette, de mivel az ő rokonai, inkább az ő udvarában legyenek. Esterházy Anna Júlia Esterházy Orsolyának, Keresztúr, 1664. május 11. MNL OL P 125 26. cs. 81 Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVTI. század közepén. Győr 2012. 377. 82 Nádasdy Ferenc utasítása konyhamesterének, Lében Andrásnak, Keresztúr, 1648. november 10. In: Magyar udvari rendtartás. Utasítások és rendeletek 1617-1708. kiad. Koltai András. Bp. 2011. 195. 83 „5. Dajkák asztala, 8. Gyöngyfűzők asztala, 12. Sütőné asztala, mellynél a maga szolgalója az égettborosnévál együtt légyen” In: Magyar udvari rendtartás i. m. 195-196.
