Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 863 még az utolsó pillanatban is kellemetlen események hátráltatták az indulást.133 Egy 1648. december 24-én kelt haditanácsi bejegyzés szerint ugyanis Schmid és kísérete december 28-án már útra kellett volna keljen Konstantinápoly felé.134 Az indulást azonban megzavarta az, hogy Schmid internuncius egyik, Constantin nevű szolgája gyilkosság áldozata lett. A közelebbről még nem ismert esetben annyi látszik bizonyosnak, hogy a tettet a bécsi városőrség egyik hadnagya követte el, a felháborodott Schmid pedig ragaszkodott az eset kivizsgálásához és az elégtételhez.135 III. Ferdinánd 1648. december 17-én írta alá Schmidnek szóló instrukcióját, amelyben a rezidensi poszt körül kialakult különös helyzetre is kitért. Az uralkodó ebben egyértelműen megtiltotta internunciusának, hogy Renigert rezidensként mutassa be a Portán. Az instrukció megfogalmazása szerint, ha a Portán a rezidens felől kérdezősködnének, Schmid jelezze, hogy az csak később fog megérkezni. Ugyanakkor nem világos, pontosan kire is gondoltak személy szerint, hiszen a szöveg megfogalmazása alapján arra következtethetünk, hogy ekkor már Sturani későbbi kiutazásában kevéssé bíztak. Valószínűleg Bécsben is érezhették a szituáció kellemetlen voltát, így Ferdinánd kilátásba helyezte az egyébként csak munkatársként emlegetett Reniger kinevezését is. Ehhez azonban feltételeket szabott: a fiatalembernek bizonyítania kellett rátermettségét és a török ügyekben való hasznavehetőségét. Az instrukció szövege szerint, ha portai teljesítménye alapján alkalmasnak találják a rezidensi feladatok ellátására, az uralkodó majd ellátja megfelelő megbízással, a nemzetközi diplomáciai protokoll szabályai szerint állandó követnek pedig csak akkor lesz majd nevezhető, ha Ferdinánd ezt elrendeli és megküldi számára a szükséges biztosító iratokat.136 Bécsben ebben az esetben rendkívül óvatosan jártak el, ami érthető is, ha tekintetbe vesszük az előző követ botrányait és a szerencsétlen konstantinápolyi manőverezés folytán megtépázott császári tekintély helyreállítására való törekvést. A törökök azonban már jó ideje türelmetlenül várták az új rezidens megérkezését, így nem meglepő, hogy az utazás első hivatalos szereplésén, a budai pasa januári audienciáján rögtön szóba került ez a téma. Schmid, a rendezetlen helyzetet kendőzendő, ekkor még arra hivatkozva próbálta meg ravaszul elkenni a választ, hogy a rezidens hivatalos bejelentése csak a dívánban szokott megtörténni.137 Amivel azonban a budai pasát ki lehetett fizetni, az néhány hónappal később Konstantinápolyban már édeskevésnek bizonyult. Itt ugyanis hamar kiderült, hogy a Bécsben kitervelt átmeneti megoldás a rezidens 133 Johann Rudolf Schmid jelentése III. Ferdinándnak. Buda, 1649. január 19. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 121. Kv.l. fol. 7-16. 134 Haditanácsi Protokollum-bejegyzés. 1648. december 24. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1648. fol. 304v. 135 A Haditanácsban az eset haladéktalan kivizsgálásáról rendelkeztek, nehogy emiatt tovább késsen a követség elindulása. Haditanácsi Protokollum-bejegyzés. 1648. december 29. ÖStA KA HKA Prot. Exp. fol. 491r v. 136 III. Ferdinánd instrukciója Johann Rudolf Schmidnek. Bécs, 1648. december 17. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 2. fol. 259-265. 137 Johann Rudolf Schmid III. Ferdinándnak. Edirne, 1649. augusztus 13. Uo. Türkei I. Kt. 121. Kv. 1. fol. 224-232.
