Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 859 hangban e tanulmány keretén belül csupán a rezidens fizetésére koncentrálok, hiszen a kimutatásban feltüntetett összegek a követ kiválasztására vetítve is szolgálnak érdekes adalékokkal. Simon Reniger éves rezidensi illetményét vizsgálva ugyanis jól látható, hogy a számára kiutalt összegek 1651. június 12-vel jelentősen megemelkedtek. Tekintettel az udvar költségkímélő törekvéseire, felmerül a kérdés, vajon mi indokolhatott egy ekkora, ötvenszázalékos változtatást (3000 forint helyett 4500 forint) két évvel a követ Konstantinápolyba érkezése után. A kérdés megoldása előtt azonban fontos tisztázni, hogy mekkora összeget is bocsátottak 1648-ban az induló rezidens rendelkezésére és honnan teremtették elő azt. Mivel a követ tulajdonképpen a magyar király képében utazott Konstantinápolyba, a felmerülő költségek biztosítására — régi hagyomány szerint — magyarországi forrásokhoz nyúltak.116 A fellelhető kamarai dokumentáció átvizsgálását és a Schmiddel folytatott konzultációt követően III. Ferdinánd végül 10000 forintot határozott az új követ ellátására. Nem vitás, hogy egy ekkora összeg megszerzése nem csekély feladatot jelentett. Hosszas tanakodás után végső, ám korántsem szokatlan megoldásként egy magyarországi birtok elzálogosítása mellett döntöttek az Udvarnál. Ez a törvényes örökös hiányában a koronára háramlott nagyvázsonyi (vázsonykői) uradalom volt, melynek elnyerését az ajánlatok összegyűjtésével és az eljárás levezetésével megbízott Pálfíy Pál országbíró a fenti 10000 forintos összeghez kötötte.116 Az uradalomért két magyar főúr is versengett, és bár évekkel később a Zichy család tulajdonába került a birtok, ekkor még Batthány Ádám ajánlata tűnt a befutónak. További kutatásokat igényel, hogy a zálogösszeg valóban letételre került, vagy pedig a követséget más forrásból finanszírozták.117 Jelentősen szűkítette a rezidens mozgásterét az a körülmény, hogy további anyagi források híján az említett 10000 forintból kellett megoldani az előző években felhalmozott konstantinápolyi adósságok visszafizetését is. A rendelkezésre álló forrásokból jól látszik, hogy Schmid internunciusi költségvetésében külön tételként szerepelt a Greiffenklau után maradt adóssághalmaz. Ennek egy részét — a Menesses miatt felmerülő kiadásokat — állítólag Spanyolor116 Meienberger, R: Johann Rudolf Schmid i. m. 78-79.; Az Udvari Kamara előterjesztése III. Ferdinándnak. Linz, 1648. július 16. ÖStA AVA FHKA HFU Kt. 418. (r. Nr. 178.) föl. 156-161. 116 A Haditanács beszámolója a követség várható költségeiről és a finanszírozás lehetőségeiről. É. n., h. n., n. n. Uo. RA Kt. 186. föl. 443-445.; Haditanácsi töredék a vázsonyi (vázsonykői) zálogeljárásról. Bécs, 1648. augusztus 22. Uo. RA Kt. 186. föl. 474.; Pálffy Pál közéleti szerepéről 1.: Anna Fundárková: Ein ungarischer Aristokrat am Wiener Hof des 17. Jahrhunderts. Die Briefe von Paul Pálfíy an Maximilian Trauttmansdorff (1647-1650). Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien. Bd. 1. Wien 2009. 117 Zichy István 1648 júliusában 4000 dukátot (8000 forint), augusztusban már 9000 forintot ajánlott az uradalomért, ám az országbíró klientúrájába tartozó Batthyány Ádám még ennél is többet: 10000 forint készpénz mellett további 10000 forintot vállalt hátralékos főkapitányi zsoldja terhére, illetve 500 mérő gabona beszolgáltatását. A vázsonykői uradalom sorsa további pontosításra vár, hiszen később a Zichyek kezére került, az azonban bizonyos, hogy az Udvari Kamara a záloglevél fogalmazványát ekkor még Batthyány Ádám nevére állíttatta ki. Vö.: III. Ferdinánd záloglevelének fogalmazványa Batthyány Ádám számára Vázsonykő uradalmát illetően. Linz, 1648. augusztus 30. ÖStA AVA FHKA HFU Kt. 418. (r. Nr. 178.) föl. 199-200. L. még: Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr udvara a XVII. század közepén. Győr 2012. 152.
