Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 853 bővebb fogalmat alkothatunk a pályázó kvalitásairól.88 A szövegből kiderül ugyanis, hogy a dokumentum keletkezése idején körülbelül harmincegy éves Reniger egy Gradtwein nevű faluból származott Stájerországból és korábban többfelé folyatatott tanulmányokat. A magiszteri fokozatot nyolc évvel azelőtt — 1640-ben — szerezte meg, a jogtudomány terén pedig olyannyira tehetségesnek bizonyult, hogy Itáliában folytathatta tovább tanulmányait. A doktori fokozat megszerzésében azonban anyagi nehézségek akadályozták, így kénytelen volt katonai szolgálatba állni. A névtelen informátor értesülései alapján a bádeni őrgrófhoz89 szegődött, ahol hadbírói és titkári feladatkörben alkalmazták. A német és a latin mellett tudott valamennyit olaszul és franciául is, ám semmilyen adat sem szól amellett, hogy keleti ismeretekkel vagy diplomáciai tapasztalatokkal is rendelkezett volna.90 Jellemzését a többiekével összevetve az a benyomás alakul ki az emberben, hogy Reniger pályázása idején — jó képességei dacára — túlságosan fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy elnyerhesse a konstantinápolyi rezidens megbízatását. A körülmények azonban mégis neki kedveztek - magától értetődően merül fel tehát a kérdés, hogyan lehetséges, hogy végül mégis ő, a legkevésbé alkalmasnak tűnő pályázó került Konstantinápolyba? A kérdés megválaszolása érdekében tegyünk egy bővebb kitérőt a már többször emlegetett követségi finanszírozás területére. A követség pénzügyi keretei A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy az Udvari Kamarát hivatalosan 1647. február 25-én értesítették arról, hogy újabb török követség van kilátásban.91 Az általános pénzhiány mellett bizonytalanságot jelentett az a körülmény is, hogy a tervezett követség tulajdonképpen két követindításnak felelt meg, hiszen nemcsak új rezidens behelyezéséről, hanem ezzel párhuzamosan egy reprezentatív külsőségekhez kötött internunciatúráról is szó volt.92 A követindítás összevonására egyébként azért volt szükség, mert az Udvari Haditanács azt remélte, a közös indulás költségkímélő megoldás - biztos azonban nem lehetett benne, hiszen a közös finanszírozásra nem találtak precedenst a 88 Veltzé, A: Die Hauptrelation i. m. 89 Valószínűleg Wilhelm von Baden (1593-1677). 90 Simon Reniger jellemzése. É.n., h.n., n.n. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 479-480. 91 Az Udvari Kamara állásfoglalása a Schmid-internunciatúra finanszírozásának lehetőségeiről. Bécs, 1647. március 21. Uo. RA Kt. 186. föl. 405^110. 92 Az Udvari Kamara 1647 tavaszán, tehát röviddel a Greiffenklau leváltására irányuló döntés után hozzálátott a források felkutatásához. Ehhez első lépésként áttekintették a korábbi követségek dokumentációját, melyet egyfajta iránymutatásként használtak az aktuális követség pénzügyi kereteinek kijelölése során. Vö. Johann Carl Aichpühl kamarai tanácsos utasítása Michael Khernnek, az Udvari Számvevőség igazgatójának. Bécs, 1647. március 2. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 329.; Simon Khießling udvari hadi fizetőmester kimutatása korábbi követségi költségekről. Bécs, 1647. március 4. Uo. RA Kt. 186. föl. 330-331.; Az Alsó-ausztriai Számvevőség jelentése a korábbi követségek pénzügyi kereteiről. Bécs, 1647. március 9. Uo. RA Kt. 186. föl. 332-333.; Az Udvari Kamara állásfoglalása a Schmid-internunciatúra finanszírozásának lehetőségeiről. Bécs, 1647. március 21. Uo. RA Kt. 186. föl. 405-410.
