Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 851 megbízását.79 Amennyiben ez a forgatókönyv megfelel a valóságnak, akkor a Pfründt-jellemzést valószínűleg rossz helyre, az 1648-as helyett az 1647-es esztendő áprilisi irataihoz rendezték. Teljes bizonyossággal nem zárható ki azonban az sem, hogy Pfründt hivatalos jelölése egy évvel korábban, tehát valóban 1647 tavaszán történt. Az első biztos adat Lisola jelöléséről ugyanis az év májusából származik, tehát elvben elképzelhető lenne az, hogy Pfründt 1647 tavaszán még Lisola vetélytársaként került ajelöltek közé. Ha ez a feltételezés beigazolódna, akkor abban is biztosak lehetnénk, hogy a jelöltállítás ismét csak hatásköri rivalizálás közepette zajlott: az egyik tábor a Lisolát támogató, Trauttmansdorffal szoros kapcsolatban álló Kurtz birodalmi alkancellár köre (Titkos Tanács és Birodalmi Kancellária), a másik pedig a Pfründöt jelölő, Schmidet és D’Asquiert is magába foglaló Haditanács lehetett. Biztosabb információkkal rendelkezünk az 1648 nyarán felgyorsuló eseményekről, amikor Greiffenklau halála miatt Schmid és az új rezidens késlekedése érezhetően újabb feszültséggel terhelte a két birodalom közötti viszonyt.80 A pénzhiány továbbra is gondot jelentett, a Kamara nem tudta előteremteni a megfelelő összeget.81 Ekkor azonban már egy harmadik név szerepelt reménybeli konstantinápolyi követként: egy raguzai kereskedőé, Matteo Sturanié, aki korábban titkos Habsburg informátorként tevékenykedett a Balkánon, és akit 1648. július 10-én választottak meg.82 Ám a Haditanácsban vele sem voltak maradéktalanul elégedettek, hiszen számos ellenvélemény is megfogalmazódott jelölésével szemben. Egy 1648. július 20-án kelt, név nélküli, ám tartalmi elemek alapján Schmidtől Schlicknek szóló véleményből az derül ki, hogy Sturani ellen lényegében hasonló kifogásokat lehetett felhozni, mint Lisola ellen. A legfőbb problémát mindazonáltal szemlátomást az jelentette, hogy Sturani sem volt német. Tetejében nem is szuverén állam alattvalója volt, hanem a török adófizető Raguzáé.83 Mint szultáni alattvaló, fennállt a veszélye annak, hogy vitás kérdésekben majd nem mer kellő eréllyel állást foglalni, sőt a Haditanácsban még attól is tartottak, hogy a budai pasa nem is engedi tovább utazni, mint ahogyan erre már korábban is volt példa Paolo Mázzá esetében. Schmid kifogásolta még Sturani nyelvtudását is: csak olaszul tudott és egy kicsit törökül, holott a bécsi szervekkel való érintkezésben a latin és a német elengedhetetlen lett volna. A mindentudó tanácsosnak az sem volt ínyére, hogy Sturani huszonnyolc évig kereskedőként tevékenykedett Belgrádban, ami a portai török méltóságok szemében inkább megvetett foglalkozásnak minősült. Továbbá fogalma 79 Haditanácsi Protokollum-bejegyzés. 1648. július 4. ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1648. föl. 299r. 80 Schmid maga is a haladéktalan indulás mellett foglalt állást. Vö. Haditanácsi Protokollumbejegyzés. 1648. július 4. ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1648. föl. 299r. 81 Haditanácsi jelentés IV Ferdinánd számára Greiffenklau haláláról. H. n. 1648. júlilus 4. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 2. fol. 146-147. 154. 82 Haditanácsi bejegyzés Sturani kiválasztásáról. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1648. fol. 205v. és 206r (1648. július 11-én kelt utasítás). 83 Schmid szerint a törökök saját nyelvükön is „Dobro Venediklinek”, ,jó velenceinek” (a korabeli szóhasználat alapján tehát raguzainak) nevezték Sturanit. A Raguza - Dobro Venedik elnevezés etimológiájához 1.: Friedrich Kraelitz: Osmanische Urkunden in türkischer Sprache aus der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts. Wien 1922. 47. A megfejtésben Papp Sándor volt a segítségemre, köszönet érte.
