Századok – 2015

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)

848

CZIRAKI ZSUZSANNA

lószínűleg már 1647 elejétől tárgyaltak vele erről, bár az első egyértelmű adat kiválasztására vonatkozóan csak 1648 februárjából származik.62

Schmid tapasztalt császári diplomataként jól tudta, hogy a követség sikere nagyrészt a pénzügyi háttér biztosításától függ, így alaposan tájékozódott a hasonló feladatkörökben korábban keletkezett költségek felől.63 A tárgyalások során érzékeltette, korábbi szolgálatai és sok évre visszatekintő tapasztalatai folytán nem csekély hasznára van a birodalomnak. Magabiztosságára jellemző, hogy felhívta III. Ferdinánd figyelmét rezidensi működése után öt éve hátralékos fizetésére, melynek haladéktalan rendezését követelte, máskülönben nem hajlandó utazni.64 Viszonylag hamar, már 1647 tavaszán kiderült azonban, nemhogy a régi hátralékokra, de a küszöbönálló internunciatúrára sem áll rendelkezésre elegendő pénz. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy folyamatosan halasztották a követség indítását.

A sokszor kilátástalannak tűnő finanszírozási gondok mellett további problémát jelentett a kiküldendő követ személye. A Haditanács 1647 elején, tehát még Greiffenklau életében hozzáfogott, hogy új rezidenst találjon, ez azonban korántsem volt egyszerű feladat. Még a szokásosnál is nehezebb lehetett megfelelő embert találni 1647-1648 folyamán, amikor a Habsburg diplomáciai gépezetet teljesen lekötötték a harmincéves háborút lezáró béketárgyalások. Ilyen körülmények között voltaképpen meglepő, hogy az első komoly jelölt egy nagyobb formátumú politikus, Franz Paul Lisola (1613-1674) volt.65 Lisola III. Ferdinánd legfontosabb bizalmasának számító Maximilian von Trauttmansdorff (1584-1650) főudvarmester klientúrájába tartozott és számos nyugat-európai diplomáciai megbízatásban vett részt a harmincéves háború idején, mi több, az 1645-1646 folyamán zajló tárgyalások során a császár legfontosabb képviselői közé tartozott.66 Eddigi ismereteink szerint azonban Lisolát

ban. Bécs, 1647. május 23. ÖStA AVA FHKA HFU Kt. 413. (r. Nr. 176.) Kv. Mai 1647. föl. 154-155.; Az Udvari Kamara rendelkezései Johann Rudolf Schmid budai utazása költségeiről. Bécs, 1647. október 12. Uo. Kt. 415. (r. Nr. 177.) Kv. Oktober 1647. föl. 69-70.; A folyamat lassúságát jellemzi a konstantinápolyi intemuncius feladatainak körülírása és a Schmidnek szóló tényleges követutasítás között eltelt bő egy esztendő. Vö. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. föl. 240-241. és. föl. 259-262.

62 III. Ferdinánd levele Johann Rudolf Schmidnek, melyben sürgős megbízatásra hivatkozva haladéktalanul Prágába rendeli. Prága, 1648. február 10. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 425- 426.; Haditanácsi Protokollum-bejegyzés Schmid Prágába rendeléséről. 1648. február 9. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1648.

63 Kamarai vélemény Johann Rudolf Schmid követeléseiről küszöbönálló internunciatúrájára vonatkozóan. [Bécs] 1648. március 24. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 383-385. L. még Schmid beadványait e tárgyban: Uo. RA Kt. 186. föl. 386-387. és föl. 388-389.

64 Uo.; Schmid mindent felszámított az uralkodónak: még azokat a kiadásait is, melyek 1648 februárjában keletkeztek, amikor az uralkodó Prágába hívatta küszöbönálló intemunciusi megbízása miatt. Vö. Johann Rudolf Schmid beadványa az Udvari Kamarához. Prága, 1648. március. Uo. RA Kt. 186. föl. 426.

65 Valójában már Greiffenklau is tett javaslatot az utódja személyére 1647 februárjában, ám úgy tűnik, ajánlásának semmi foganatja sem volt. Az általa kiszemelt Hans Georg Hoffmannak a továbbiakban nincs nyoma a forrásokban. Vö. Veltzé, A.: Die Hauptrelation i. m. 62.

66 Személyéről és tevékenységéről bőséges szakirodalom áll rendelkezésre.: Alfred Francis Pribram: Franz Paul Freiherr von Lisola - 1613-1674 - und die Politik seiner Zeit. Leipzig 1894.;