Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
842 CZIRÁKI ZSUZSANNA A konstantinápolyi Habsburg követség az 1640-es évek második felében A létrejöttétől fogva hányatott sorsú konstantinápolyi Habsburg diplomáciai kirendeltség az 1640-es évek derekára újfent szorongatott helyzetbe került. A követség mindennapi működését akadályozó, szokásosnak mondható ellátási problémákat tovább súlyosbította a krétai háború kitörése 1645 júniusában.30 A velencei tengeri győzelmeket követő, meg-megújuló keresztényellenes hangulat már önmagában is kedvezőtlen légkört teremtett az oszmán fővárosban nemcsak közvetlenül a velencei, hanem a többi európai diplomáciai képviseleteken is. A hangulat érezhető romlása még a Habsburg követséget is nyugtalanította, jóllehet a két uralkodó a közöttük fennálló béke kölcsönös tiszteletben tartását szorgalmazta.31 A háború kitörése azonban további kellemetlen következményekkel is járt. Ebben az időszakban a Bécs-Konstantinápoly érintkezés legfőbb útvonala a velencei volt, így a Velencét körülvevő háborús bizonytalanság nemcsak a híráramlást akadályozta, hanem a követség pénzellátása elé is újabb és újabb akadályokat gördített.32 Egy 1648 elejére összeállított kamarai kimutatásban pontos számadatok szemléltetik a követ előtt tornyosuló pénzügyi nehézségeket: Alexander von Greiffenklau zu Vollrads rezidens (1643-1648) ötesztendős szolgálati idejében saját ellátására és a levelezésre 29250 forintra tarthatott igényt, ám 1648 februárjáig ebből csupán 18900 forintot kapott kézhez, tehát a teljes illetmény alig 65 százalékát.33 A követség a kieső 10350 forint hiányt egyéb forrásból volt kénytelen pótolni - magyarán kölcsönök felvételére kényszerült.34 A diplomáciai képviselethez kötődő további személyek ellátása is igencsak akadozott: a tolmácsnak megítélt évi 500 birodalmi tallért (750 rajnai forint) a kimutatás időpontjához képest két éve, a nyelvtanulás céljából 1645-ben kiküldött négy tolmácstanonc megélhetési költségeit (élelemre 150 forint, ruházkodásra 50 forint évente) egyáltalán nem fizették.35 Számukra sem maradt más megoldás tehát, mint kölcsönökhöz folyamodni. Mivel azonban sem ők, sem pedig 30 Eickhoff, E.: Venedig, Wien und die Osmanen i. m. 27-35. 31 Uo.; A Habsburg rezidens maga is beszámolt a fellángoló keresztényellenességről, vő. Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1645. augusztus 24. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 119. Kv. 1. föl. 312-323.; Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1645. december 22. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 119. Kv. 1. 425-441. 32 Alexander Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1645. július 21. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 119. Kv. 1. föl. 292. Vö.: Hiller, A Habsburgok török diplomáciája i. m. 220.; A velencei posta beszűkülése közvetve ahhoz is hozzájárult, hogy a Haditanács elrendelte a széthullott Titkos Levelezők (geheime Korrespondenz) hálózatának újjászervezését, mely Simon Reniger rezidenssége alatt meg is valósult. Vö.: Haditanácsi vélemény III. Ferdinándnak. Pozsony, 1646. november 27. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 264-265. 33 Ez egybecseng Peter Meienberger Johann Rudolf Schmid követségi idejére vonatkozó számításaival, mely szerint Schmid a szolgálatáért járó összegnek csak körülbelül kétharmadát kapta kézhez. E tekintetben Greiffenklau tehát nem volt rosszabb helyzetben, mint elődje. Vö. Meienerberger, E: Johann Rudolf Schmid i. m. 79. 34 Kamarai jelentés az Alexander von Greiffenklaunak kiutalt összegekről. Bécs, 1648. február 12. ÖStA AVA FHKA RA Kt. 186. föl. 381-382. 35 Uo.