Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
838 CZIRAKI ZSUZSANNA burg Monarchia keleti ügyeit.14 De hogyan is nézett ki ez a rendszer a tanulmány szempontjából elsősorban érdekes 1640-es években? Vajon hol és hogyan születtek meg ekkoriban a török politikát meghatározó döntések, és kik voltak azok a kulcsfigurák, akik mozgatták a keleti diplomácia szálait? Elsőként ezekre a kérdésekre keresem a választ annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a Simon Reniger kinevezése hátterében felfejthető döntési mechanizmusokhoz. A 16. század derekára kialakuló Habsburg kormányszervek között az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat) lett az, amelynek feladatköre a szinte vég nélküli török háború hozományaként kiterjedt a keleti kapcsolatokra is.15 A kollegiális alapon működő, az aktuális kérdéseket rendszeres üléseken megvitató és véleményező központi testület korszakonként eltérő számú haditanácsosból (.Hofkriegsräte) és a Haditanács elnökéből (Hofkriegsratspräsident), illetve alelnökéből (Hofkriegsratvizepräsident) állt, a megvitatott ügyekről audiencián referáltak az uralkodónak, ahol a végső döntés megszületett.16 Más kormányszervekhez hasonlóan a tanácsosok munkáját képzett és tapasztalt munkatársak, titkárok, fogalmazók, írnokok, tolmácsok, futárok segítették.17 A 17. század második évtizedében a Haditanácson belül viszonylag jól elkülönülő egységként jött létre azon személyek köre, akik már kifejezetten a keleti diplomácia irányító és adminisztratív feladataiban voltak illetékesek.18 Mindebben nemcsak a Zsitvatorok után átalakuló Habsburg-török viszony támasztotta újabb kihívások játszottak szerepet, hanem a Habsburg központi kormányzat bizonyos fokú átstrukturálódása is. II. Mátyás császár uralkodása idején (1608-1619) a „török veszély” mindvégig napirenden volt: az 1615-ig nyitott kérdésnek számító zsitvatoroki béke és a Bethlen Gábort fejedelemségre segítő, jelentős török haderő erdélyi akciója sokakban azt a benyomást kelthette, hogy küszöbön áll egy újabb nagy háború az Oszmán Birodalom ellen. A háborús párt elszánt szószólója Melchior Khlesl bécsi püspök volt, a birodalom integritásának és a dinasztia autoritásának mindenre kész védelmezője. Khlesl II. Mátyás legteljesebb bizalmát élvezte, és mint a legfőbb tanácsadó szerv, a Titkos Tanács (Geheimer Rat) elnöke, komoly befolyással bírt az ügyintézésre. A 16. században legnagyobb hatalmi súllyal működő testület II. Rudolf (1576-1608/12) utolsó éveiben már a felbomlás határára sodródott, ám Khlesl határozott fellépésének és személyes tekintélyének köszönhetően ismét a birodalmi döntéshozatal legsúlyosabb fórumává vált.19 Mivel Khlesl kiemelt figyelmet szentelt a török ügyeknek, elkerülhetetlenné vált a hatásköri összeütközés 14 Hiller A Habsburgok török diplomáciája i. m. 215-227. 15 A Haditanács feladatkörében végül 1610 körül rögzült a konstantinápolyi diplomácia. Vö. Fazekas István: Magyar javaslatok a konstantinápolyi követ személyére 1572-ből. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Obomi Teréz - Krász Lilla. ELTE Eötvös Kiadó 2009. 212. old. 4. jegyz.; Oskar Regele: Der österreichische Hofkriegsrat 1556-1848. Wien 1949. 16. 16 A vizsgált időszak Haditanács-elnökei: Heinrich Schlick zu Bassano und Weisskirchen (1632- 1649) és Wenzel Eusebius Fürst Lobkowitz, Herzog von Sagan (1650-1665), aki ezzel egy időben a Titkos Tanács elnöki tisztét is betöltötte. Vö. Regele, O. : Der österreichische Hofkriegsrat i. m. 74. 17 Uo. 18 Hiller I.: A Habsburgok török diplomáciája i. m. 223. 19 Frederick Henry Schwarz: The Imperial Privy Council in the seventeenth century Harvard-Cambridge 1943. 60-64.
