Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
Cziráki Zsuzsanna HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg rezidens kinevezésének tanúságai (1647-1649)1 A kutatás háttere Simon Reniger von Renningen Habsburg követ 1649 tavaszán érkezett meg állomáshelyére, az oszmán fővárosba, de — mint alább látni fogjuk — kiutazását két hosszú évnyi készülődés előzte meg. Az eddigi kutatási eredmények azt mutatják, a vontatott követküldés magyarázata két helyen keresendő: egyfelől Konstantinápolyban, ahol Alexander Greiffenklau (1643-1648) rezidens1 2 működése folytán a császári-királyi diplomácia addigi története egyik legmélyebb válságát élte át, illetve magában a harmincéves háború által megtépázott Habsburg Monarchiában. Emiatt Reniger kiválasztását is két irányból közelítem meg: egyfelől foglalkozom a konstantinápolyi követség állapotával az 1640-es évek derekán, másfelől vizsgálom a Habsburgok keleti diplomáciájának 1 Tanulmányom az OTKA „Hétköznapok és birodalmi politika a Köprülü-restauráció idején” (K 109070) projekt keretében készült. Az előkészületek során számos kollégámmal volt lehetőségem megvitatni a felmerülő érdekesebb kérdéseket és problémákat. Gondolatébresztő beszélgetéseink során sok hasznos tanáccsal láttak el a korszakra és a forrásanyagra vonatkozóan, amiért név szerint is szeretnék köszönetét mondani Fazekas Istvánnak, Kármán Gábornak, Oross Andrásnak és Papp Sándornak. Hasonlóképp köszönet illeti Amo Strohmeyert, aki a koraújkori diplomáciai források kezelésére és közlésére vonatkozó értékes tapasztalatait osztotta meg velem, Domokos Györgynek pedig a Kriegsarchivban nyújtott segítségéért szeretném kifejezni hálámat. 2 Az oszmán udvarba rendelt európai diplomaták hierarchiájában alapvetően három szint létezett: az egyszerű ügyvivő, az állandó követ (alacsonyabb és magasabb rangban) és a rendkívüli követ. Az alacsonyabb rangú állandó portai követet rezidensnek nevezték, a rendkívüli követet megbízatása jelentőségétől függően intemunciusnak, oratornak vagy Großbotschaftemek („főkövetnek”), jóllehet a forrásokban korántsem konzekvens e fogalmak használata. Az európaiak konstantinápolyi diplomáciájának mérföldköveiről és a terminológiai problémáról bővebben 1.: Papp Sándor: Török szövetség - Habsburg kiegyezés. A Bocskai-felkelés történetéhez. Budapest 2014. 221. Hiller István: A Habsburgok török diplomáciája a 17. század első felében. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál - Pálfíy Géza - Tóth István György. Budapest 2002. 215-227.; Charles Howard Carter: The Ambassadors of Early Modern Europe: Pattern of Diplomatic Representation in the Early Seventeenth Century. In: From the Renessaince to the Counter-Reformation. Essays in honour of Garret Mattingly. London 1966, 268-295.; Bertold Spuler: Die Europäische Diplomatie in Konstantinopel bis zum Frieden von Belgrad. In: Jahrbücher für Kultur und Geschichte der Slawen. Zeitschrift des Osteuropa Instituts Breslau. Neue Folge 11. (1935: 3-4. sz.), 53-115, 171-222.; Kerekes Dóra: Diplomaták és kémek Konstantinápolyban. L’Harmattan Kiadó 2010.
