Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
76 PÁL LAJOS Századok szerkesztője ellen, de mivel e támadásnak nem ő volt az igazi (csak járulékos) célpontja, hanem egyértelműen a folyóirat egész szerkesztősége, így az összes szerkesztő távozását követelték, a szerkesztőség teljes átalakítását, vagyis a folyóirat átvételét (egyesek szerint visszavételét) akarták elérni. Hajnal ismertetésének kétségtelenül több olyan szerencsétlenül megfogalmazott gondolata, mondata volt, amibe nem volt nehéz belekötni. Mindjárt az első bekezdésben: „Nem kifogásolható az sem, hogy B.[aráth] a mai német politikai ideológiából átvett vezető gondolatokat, a faj, a térség, a totalitás fogalmait helyezi elképzelése központjába, örök történelmi problémák voltak ezek mindenkor.” Ezek után az ismertetésben részletesen végig vette a náci propaganda főbb tételeit, és hiába cáfolta Baráth fasiszta gondolatait, mégis mentegette magát — és Baráthot is —, amikor ezt írta: „Mint a »Századok« egyik szerkesztője, e sorok írója helyt adott B. megnyilatkozásainak a folyóirat hasábjain és nem állta útját, hogy egyik munkájáról bár súlyosan bíráló [ezt nehezen lehetett állítani Komoróczy ismertetéséről - EL.], de mégis mentegető ismertetésjelenjék meg.161 Mindez azonban nem lehet útlevél a tudományos munka közösségébe az ő új irányzata számára, hanem csak tanújele akart lenni annak, hogy politikai szempontokon felülállva szívesen térítenők őt vissza eredeti hivatásához.” 162 - Hajnal a Komoróczi-féle ismertetést akarta ellensúlyozni saját kritikájával, de nem vette észre vagy nem volt vele tisztában, hogy az a forma, amelyet választott, és amely más viszonyok között a „virágozzék száz virág” alapon demokratikus formák és a szólásszabadság jegyében született kritika lett volna, az 1942-ben, 1943-ban már megengedhetetlen volt, azzal csak ártott, legtöbbet saját magának és a Századok szerkesztőségének.163 Az „önkritika” is elkésett, hiábavaló és kétségbeesett kísérlet volt a Deér-féle támadások elhárítására; a választott mód és forma együtt egyértelműen súlyosbította a helyzetet. - Az ellenfelek ekkor már csak a teljes kapitulációt tudták elfogadni, és ehhez a Magyar Történelmi Társulat elnökétől megkapták a teljes körű támogatást. - A sors és a szerkesztés különös fintora volt, hogy a Századokban Hajnal recenzióját megelőző oldalakon a nagy ellenlábas, Deér József tanulmánya olvasható.164 Érdekes Szekfűnek ebben az időszakban (1942. szeptember 28.)165 és ehhez a — még csak tervezett — Baráth-féle ismertetéshez kapcsolódó, Hajnalhoz intézett levele. Kettejük levélváltásában (Hajnal két nappal korábbi levelére utal Szekfű) felmerült félreértésre két kiigazítást is tett Szekfű. Az egyik: „»olyanok 161 Baráth Tibor: Magyar történet. 2., bővített kiadás, Kolozsvár 1941. A Ferenc József Tudományegyetem Történeti Intézete. 235 1. - Ismertette: Komoróczy György, Századok, 1942. 7-8. sz. 329-331. Az ismertetésben alig található kritikai elem, az tulajdonképpen annotáció. 162 Baráth Tibor: Az új Magyarország történetírása Bp. 1942. Centrum Kiadóvállalat, 15 o. Különlenyomat - Hajnal István recenziója, Századok 1942. 453. és 459. 163 Glatz Ferenc hasonlóan úgy véli, hogy Baráth Tibor „könyvecskéjének” „objektív” ismertetése volt az utolsó csepp a pohárban, amely a szerkesztőség tagjainak lemondásához vezetett. - Hajnal István: Technika, művelődés. Tanulmányok. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt, a jegyzeteket és az összekötő szöveget írta Glatz Ferenc. História - MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1993. XVI. 164 Deér József: A szentistváni Intelmek kérdéséhez. Századok, 1942. 435—452. 165 MTAK K Ms 5385/405.
