Századok – 2015
2015 / 3. szám - KRÓNIKA - Hermann Róbert: Ódor Imre (1959-2015)
794 KRÓNIKA igénylő tevékenységet, kevesen tudják, hogy barkácsolt, villanyt szerelt, lányainak játékot készített. Mindezt úgy tudta megvalósítani, hogy intenzíven és hatékonyan töltötte ki reggel hattól éjfélig terjedő nappalait. Esti telefonjait vagy éjféltájt írt röpke beszámolóit gyakran zárta azzal a megállapítással, hogy aznap sem sikerült megtudnia, milyen is az unatkozás. Ehhez a tevékeny élethez az erőt és támogatást a számára bevallottan legfontosabb dologból, a családjából merítette. Ruttkay Kálmánnal ötvenhat esztendőn keresztül voltak egymás társai, segítői. Két sikeres gyermekük és a három időközben lediplomázott unokájuk mutatja, hogy Várkonyi Ágnes az alapvető női szerepekben is helytállt, ezen a téren is irigylésre méltó „életművet” hagyott maga után. A Dohnányi kerttől körülölelt klasszikus és időtlen szépségű otthonuk minden odalátogató vendéget megérintett, a sűrűn ott időző tanítványoknak pedig örökre kedves és féltett emlék marad. Várkonyi Ágnest erősen foglalkoztatta a történeti emlékezet, a politikai és szellemi örökség kérdése, az, hogy egy-egy nagy személyiség hatása meddig tart, fokozatosan elenyészik-e, vagy búvópatakként újra és újra előtör. Az ő esetében a művei, a tanítványai, a tőle kapott inspirációk biztosítják a számára olyan fontos folytathatóságot. Gazdag örökségének, a ránk hagyott, hazai és külföldi levéltárakban gyűjtött, Zrínyire, Apafira, Rákóczira vonatkozó hatalmas másolatanyagnak a feldolgozása, az együtt kezdett munkák befejezése a tanítványok és a hozzá közelálló szélesebb szakmai kör feladata lesz. Bevégzett munkássága ezután is hoz még újabb gyümölcsöket, ő pedig a „közös” munka révén továbbra is velünk marad, pont úgy, mint eddig: ihletően és elevenen. Horn Ildikó t ODOR IMRE (1959-2015) A halál mindig tragikus, legyen szó fiatal, középkorú vagy idős emberről.1 De valahogy még nehezebben nyugszunk bele abba, ha valakit élete kezdetén vagy élete virágjában ragad el tőlünk a halál. Ezért is érhetett mindannyiunkat megdöbbenéssel a hír, hogy 2015. április 5-én, húsvét vasárnapján Kehidán tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Odor Imre, az MNL Baranya Megyei Levéltára igazgatója, főlevéltárosa, a történelemtudomány kandidátusa. Odor Imre Zalaszentgróton született, gyermek- és ifjúkorát Deák Ferenc egykori lakóhelyén, Kehidán (ma Kehidakustány) töltötte. (Hazalátogatásai során soha nem mulasztotta el, hogy legalább néhány percre fel ne baktasson a Deák-kúriához.) A zalaegerszegi Ságvári Endre Gimnáziumban elvégzett középiskolai tanulmányok után a Szombathelyi Tanárképző Főiskolára járt, történelem-népművelés szakra. A főiskola egyik legkiválóbb hallgatójaként több 1 Ódor Imre temetésén elhangzott búcsúztató beszéd
