Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL Ungváry Krisztián MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA1 A publicisztikában és a szakirodalomban máig vitatott, hogy milyen német és magyar döntések alapján került sor 437.000 magyar zsidó deportálására, miért volt lehetséges ennek az akciónak hihetetlen gyors lebonyolítása, majd váratlan leállítása.2 Nem tisztázott az sem, miért kímélte meg a deportálás éppen azokat, akiknek munkaereje német szempontból leginkább számításba jöhetett volna. Tanulmányom nem vállalkozhat arra, hogy a deportálással kapcsolatos döntéshozatal összes fázisát részletesen elemezze. Ezt a jövő kutatásainak kell elvégeznie, amihez ez az írás is adalékokkal szolgálhat. Annak érdekében, hogy a döntési folyamatot nagy vonalakban rekonstruálni lehessen, bemutatom a német döntéshozók 1944. február-április közötti koncepcióit, a magyar féllel szembeni elvárásokat, a magyar kormány mozgástereit. Tárgyalom azt a kérdést, hogy a deportálások lebonyolítása hogyan és mennyiben volt koordinálva a német és magyar végrehajtók között. Érintem azt is, hogy a deportálásoknak mi volt német szempontból elsődleges célja és mit tudhatott ezekről a célokról a magyar kormányzat. Zárásként pedig azt a kérdést járom körül, hogy miért maradhatott félbe 1944 júliusában a magyarországi deportálási akció. Fő tézisem, hogy deportálási „mesterterv” nem létezett, az események sokkal inkább Hans Mommsen „kumulatív radikalizálódás”3 tézisével magyarázhatóak és alakulásukban a magyar fél hozzáállása volt elsősorban meghatározó. 1 Ezen a helyen mondok köszönetét Gellért Ádámnak és Karsai Lászlónak, akik kritikus megjegyzéseikkel sok segítséget nyújtottak tanulmányom elkészítéséhez. Köszönet illeti továbbá Roland Pfeiffert (Westfalen) több német levéltári dokumentum felkutatásáért és átengedéséért. 2 Az ezzel kapcsolatos teóriákat összefoglalja Christian Gerlach: A magyarországi zsidóság deportálása. A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Bp., 2005, , 469-478. Karsai László részletes kritikában írta meg saját interpretációját, lásd uő: A holokauszt utolsó fejezete, (könyvkritika). Beszélő, 2005, 10. sz., http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-holokauszt-utolso-fejezete. Kádár Gábor-Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidóság gazdasági megsemmisítése. Bp., 2005, 114-146. szintén áttekintést ígérnek a kérdésről és egyik alfejezetcímük a „Deportálási teóriák” címet viseli. Sajnálatos módon azonban csak töredékesen ismertetik az ezzel kapcsolatos eddig megjelent tudományos nézeteket. Újabb munkájuk: A végső döntés. Berlin Budapest, Birkenau 1944. Bp. 2013 részletesebben is tárgyalja a deportálások kérdését, de néhány szempontot továbbra is figyelmen kívül hagy. A kérdés historiográfiájának tárgyalása szétfeszítené ennek a tanulmánynak kereteit, ezért ebből a szempontból a továbbiakban csak a legfontosabbnak ítélt munkákra hivatkozom. 3 A „kumulatív radikalizálódás” tézisére lásd Hans Mommsen: Die Realisierung des Utopischen. Die „Endlösung der Judenfrage” im Dritten Reich. Geschichte und Gesellschaft 9, 1983, 386.