Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
72 PÁL LAJOS József részéről indított támadások hevessége felerősödött a Teleki Intézet megalapítása után, ugyanis ekkor már, mint intézeti igazgató, jóval nagyobb pouvoir-ral rendelkezve vezethette a szerkesztőség elleni ostromot. A vissza-visszatérő vádak szerint a szerkesztők nemcsak, hogy helyt adtak a magyar történetírástól idegen, átpolitizált jobboldali írásoknak, hanem maguk is egyre inkább azok hatása alá kerültek. Ez a gyanúsítgatás olyannyira elmérgesítette a szembenállók egymáshoz való viszonyát, nemkülönben az Intézet és a Századok közötti, korántsem harmonikus kapcsolatokat, hogy több ízben is Hóman Bálintnak, a Történelmi Társulat elnökének kellett közbelépnie. A társulati elnök egyik levelében (1942. március 16.), amelyet — válaszul lemondó levelére —, Hajnalnak írt, csodálkozásának adott hangot, hogy a Századok szerkesztője milyen álláspontot foglalt el a Mályusz ügyben,147 és furcsállta azt is, milyen módon bírálta ezzel kapcsolatban Deér viselkedését.148 Hóman azt is hangsúlyozta, hogy azért mert eltér kettőjük véleménye a Mályusz-Deér-vita kapcsán,149 még „fe-147 Az előzőekben említett Hóman-Mályusz afférról van szó. Nyilván nem volt ismeretlen a társulati elnök előtt az sem, hogy Hajnal milyen lendülettel vetette bele magát az ellentét elsimításába, és mindeközben hogyan igyekezett barátja pozitív megítélését megőrizni. 148 Mályusz írta: „Deér a régi, XIX. századi nemzetfogalom hívének vallja magát s így áthidalhatatlan szakadék, valósággal egész világ választ el bennünket. Szerintem az már elveszítette értelmét, s még ha fenn akarnók tartani, akkor sem nyernénk vele. Ha magánügyünk volna, hogy miként gondolkozunk a nemzet lényegéről, ráhagynám Deérre és társaira, hogy a »nemzethez való tartozás megvallásával«, a lelki közösség vállalásának alapján csak véljék továbbra is a zsidóságot a magyar nemzet részének és más vonatkozásban ugyanúgy járjanak el. Azonban hivatásom a tudomány munkásai közé állított s így népünk, a magyarság iránti felelősséget nem háríthatom el magamtól. Éppen ez a felelősségérzet kényszerített, hogy tollat ragadjak és helytelenítsem szenvtelen, közömbös magatartásukat. Azt, hogy amíg a publicisztika tisztázni igyekezett, hogy mi a népnemzet, s az egyes emberek is érzik, tudják, mi ennek a lényege, kik tekinthetők beletartozóknak, kiket kell kirekeszteni belőle, addig a tudomány, elsősorban a történettudomány, mélységesen hallgat, vagy — mint most Deér is teszi — kijelenti: XIX. századi nemzetfogalmunk a történetileg igazolt, az »ősi nemzetfogalom«. Ez az állítás meggyőződésem szerint, nem fedi a történeti valóságot s bármily általános — éppen Deér fejtegetései nyomán — szakkörökben, nem a tények ismeretén alapul, hanem a XIX. századi felfogásnak a homályos őskorba való visszavetítése." Erős Vilmos: História regnum - história populum I. A Szekfű-Mályusz vita kialakulása. Századok, 1995. 596. - Itt is szeretném megjegyezni, hogy a két háború közötti szellemtörténet vonatkozásában és Mályusz népiségtörténetének értelmezésében, kutatásában Erős Vilmos végzett kimagasló színvonalú kutatásokat. Eredményeit tiszteletben tartva, azok legfőbb megállapításait felhasználva írtuk meg a Századokban végzett munkát, és a szerkesztők tevékenységét, valamint a szerkesztőségből kivált, de befolyását megőrző Mályusz harcát a hatalom és annak képviselői ellen. Teljesen világos ugyanis számunkra, hogy az itt tárgyalt történész-csatározásokban a legfontosabb irányzatok — népiségtörténet, szellemtörténet, történelmi realizmus — és annak kimagasló képviselői teljes fegyverzetben vettek részt, egymás elleni harcuk azonban már nem történetírói irányzatról szólt, hanem végső soron az ideológiák összecsapásáról. Ezekben a vitákban érhető tetten az a pillanat, amikor a történészi felfogás politikai irányzatok megalapozójává válik. 149 „S hogy Mályusz felfogása mögött valóban ideológiai-politikai megfontolások húzódtak meg, világosan bizonyítja a középkori nemzetiségi politikáról folytatott vitából kinőtt híres-hírhedt cikksorozata, „A magyar történettudomány" címmel, mely az „Egyedül Vagyunk” hasábjain jelent meg, 1942-ben. A cikksorozatban Mályusz nagyszabású támadást indít korának szerinte uralkodó történetíró irányzata, a Szekfű és Hóman, de pl. Deér József által is reprezentált szellemtörténeti iskola ellen, követelve a tudományos életnek, az Akadémiának, az Egyetemnek, a levéltáraknak, a kutatóintézeteknek stb. a népi elv alapján történő átszervezését. Mályusz szerint minderre a korviszonyok miatt van szükség, mert a német és az olasz nép példája azt sugallja, hogy új nemzetfogalom szükséges, azaz a hagyományos polgári és liberális politikai nemzet helyett (mely a szellemtör-
