Századok – 2015
2015 / 3. szám - FIGYELŐ - Eőry Áron: "Az Északamerikai Szabad Statusokról" - Glant Tibor idegenvezetésével
FIGYELŐ 759 azonban sajnos megmarad az emberfajok emlegetésénél. Ez észrevétlenül abból a több társadalomtudományban és főleg a közbeszédben régóta kártékonyán beidegzett gyakorlatból építkezhet, ami fenntartja az antropológiai-etnikus jegyekkel, pigmentációs mértékkel, meghatározott fenotípussal jellemezhető adott emberfajtának (rassznak) fajjal való azonosítását, ami pedig nálunk, a homines sapientes-nél oszthatatlan (ahogy alfaja, a homo sapiens sapiens is az). Ezen kívül a Turner óta civilizációs frontier-tétellel azonosítható hódító nyugati expanziók legitimálásához felidézett „tudományos rasszizmus” egykorú terminológiáját is kár volna megtartani,18 hiszen az a benne foglalt politikai célt nem jelöli — a rasszista alapvetően társadalmi fogalma nem okvetlenül tartalmaz politikai támadásideológiát —, az összetétel tudományos előtagja pedig kompromittálóan félreérthető. Akad még egy polemizáló motívum, amelyben Giant feltűnően visszatérő jelleggel „hadakozik” Katona Anna két 1970-es évek eleji, és Vári András egy 2006-os írásával a témában. Kettejük között kapcsolatot is teremt, és a korábbi szerzőről a későbbire továbbszálló tévkövetkeztetésben marasztalja el őket. Giant eljárása azonban úgy globálisan, mint partikulárisán is aggályos és alaposabb indokolásra szorulna. A maga egészében azért, mert könyve eredményeivel Giant mintha nem alapjaiban „hazudtolná meg” a két másik szerzőt.19 Ezért talán kevéssé megokolt unos-untalan felmutatásuk, különösen annak fényében, hogy egyiküknél sem merült fel, hogy akár csak közelítőleg is azonos alapkutatások eredőjeként rukkolhattak volna elő saját eredményeikkel. Ami pedig a felekre vonatkozó egyik konkrét tényállítást illeti, nos, ott a helytelenített Vári-féle sommás következtetés esetén felettébb problematikus, hogy azt Giant Katona hatásának tudja be („Katona nyomán Vári úgy látja, hogy...”),20 ugyanis a vonatkozó Vári-tanulmány21 említést sem tesz a Katona-féle dolgozatokról, sem főszövegében, sem irodalomjegyzékében. Ez a tulajdonítás tehát valójában lóg a levegőben, a hivatkozott és „inkriminált” tanulmányok alapján nem igazolható. Az úti irodalmakat Giant csoportosítva tárgyalja, bár a létrehozott tíz osztály között akadnak átfedések. Itt azt emelnénk ki, hogy a politikusként Amerikában járókat a „politikai utazó” különkategóriája alá gyűjti, amely megnevezés tágabb értelemben bizonyosan befogadóbb, mint aminek Giant szánja. Tudniillik a távoli földrészről szóló írásokat áthatja az amerikai út során megismert technikai vívmányok, termelési megoldások, üzemeltetési módok stb. „elújságolása”, a róluk adott reklám-erejű beszámoló, benne nemegyszer a hazai földön kipróbálás, átvétel, alkalmazás javaslása-szorgalmazása. Ez már maga a politikum területe, amennyiben az ilyen indítványozókedv rendszerint támogatásszerzési, propagálási, de legalábbis szemléletformálási célú, és a kiadáson és kolportáláson keresztül készül kellő politikai akaratot „toborozni” az ötletek mellé és mögé. A publikálással a gondolatok egy közéleti vitatérbe kerülnek, 18 Uo. 112-113. 19 L. saját konklúzióit és a bírált szerzőkét, melyeket idéz is. Giant T: Amerika i. m. passim 20 Uo. 51. 21 Vári András-. Fenyegetések földje. Amerika a 19. század második felében — magyar szemmel. Korall 7. (2006: 4. sz.) 153-184.