Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
748 GYARMATI ENIKŐ illetve mit gondoltak a krízis lokalizálásának német stratégiájáról? A még ma is vita tárgyát képező brit szerepvállalás — az angol külügyi vezetés felelőtlen vagy bona fide viselkedése kérdésében — a német történész véleménye szerint ezek az információk nagy segítséget nyújthatnak. Értelemszerűen az angol-német diplomáciai kapcsolatok, azaz a berlini-londoni diplomáciai levelezés képezi a vizsgálat tárgyát. Krumeich monográfiájában a Grey döntése mögött meghúzódó belföldi problematika ábrázolása háttérbe szorult. Grey Németország londoni követén, Lichnowsky hercegen keresztül július 6-án értesülhetett arról, hogy a németek a kialakult helyzetből fakadóan harapófogóban érzik magukat. Az Osztrák-Magyar Monarchia, a szövetséges mérsékletre intése egyrészt konfliktust szülne közöttük, másrészt újabb problémát okozna ez a fajta magatartás annak az Oroszországnak az irányában, akinek növekvő fegyverkezése egyébként is régóta nyugtalanságot keltett a német vezetői körökben. Július 8-án Grey a francia londoni követtel egyetértett azzal kapcsolatosan, hogy Oroszországot türelemre kell inteni abban az esetben, ha a Monarchia kemény fellépésre szánná el magát Belgráddal szemben. A német történész ennek a két találkozónak az alapján úgy véli, hogy a brit külügyminiszter a helyzetnek megfelelően cselekedett. Július 8-a és 20-a között a brit diplomáciai aktákban nem maradt fenn állásfoglalás a brit külügyminiszter részéről. Holott a készülő ultimátumról már július 16-án információt kapott a külügyminisztérium. Krumeich tézise úgy szól, hogy diplomáciai csatornákon keresztül július 20-ig a brit külügyminiszter tudomást szerzett a németek által megfogalmazott lokalizációs elképzelésről. Lichnowsky herceg július 22-én készített követjelentése Grey kérését közvetítette, miszerint Németország állja útját a Monarchia azon törekvésének, hogy a merényletet balkáni vágyainak megvalósítására használja fel.174 Az osztrák-magyar ultimátum feltételeinek ismeretében a brit külügyminiszter tisztában volt az európai háború veszélyével. A július 24-én javasolt nagyhatalmi egyeztetés innovatív ötlete a német történész olvasatában a szövetségesi kötelezettségekből fakadó nagyhatalmi ellenérdekeltség miatt bizonyult kivitelezhetetlennek.175 Pierre Renouvin tézisét, miszerint a német lokalizációs stratégia az angol semlegességbe vetett hiten alapult, Krumeich mai is képviselhetőnek és elfogadhatónak tartja. Ami a brit külpolitika általános értékelését illeti, azokkal a nézetekkel, amelyek túlzott mértékben tulajdonítottak döntőbíró szerepet a brit külpolitikának, nem tud egyetérteni. McMeekin a brit belpolitika 1914 tavaszán, nyarán megtapasztalható kiélezettségéből fakadóan annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a belpolitikai konstellációk nem hagyhatók figyelmen kívül a júliusi válságkezelés értékelésekor. Az 1914 júliusában harmadik olvasatban elfogadott Home Rule, azaz az ír önkormányzatot szabályozó törvény elfogadása puccs közeli helyzetet teremtett Nagy-Britanniában. Ennek sokkal komolyabb implikációi voltak, mint Franciaországban a Caillaux-ügynek. A pártokat rendkívüli mértékben polarizáló döntés magát a hadsereget is megosztotta, ami polgárháborús han-174 Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 91-94. 175 Uo. 118-124.
