Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 69 német művelődéshez, ugyanakkor a magunk nemzeti önállóságából nem engedünk, mert aki ezt — mint Hóman is — megteszi, az a magyar-német barátság alapjait rendíti meg.”137 Mályusz azt is megírta emlékiratában: csak később vált világossá előtte, hogy a Raffay Sándor püspök és az általa vezetett evangélikus egyház a magyarországi német lutheránusok önállósodási törekvéseitől tartott. Az evangélikus püspök szerint Hóman támogatta ezeket a törekvéseket, és mivel az előadás bírálta a miniszternek ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját, azt a hallgatóság nagy ovációval fogadta. Ezután került sor a cikk-sorozat megjelentetésére. Mályusz azt állítja, hogy az „Egyedül Vagyunk”-ról lényegében alig tudott valamit, és egyetlen számát sem olvasta. A szerkesztőséggel egy volt tanítványán (Kárász József — ennél a lapnál tördelőszerkesztő — református teológuson) keresztül került kapcsolatba. A cikksorozat témájáról és egy es darabjairól a főszerkesztővel, Imrédy Bélával tárgyalt, aki, jól fogadta a tervet”. Csak ezt követően állapodott meg a részletekről Oláh Györggyel, aki a lap mindennapi teendőit látta el.138 A cikksorozatban név szerint támadta Szekfűt és Deért (ez sem volt szerencsés), de az igen rossz lépésnek bizonyult, hogy Hómanról (sértettsége okán) a politikusról kialakított nagyon lesújtó véleménye alapján ezt a tevékenységét is pellengérre állította,139 de ennél tovább ment, és mint Szekfű szerzőtársáról, lekicsinylő, gúnyos hangon beszélt, szakmai kompetenciáját kétségbe vonta. Nos, ez volt az, amit a historikus miniszter — a politikai indíttatású támadással megtetézett kritikát — már nem nyelt le, hiszen szaktörténészi képességeit, ismereteit kérdőjelezte meg Mályusz.140 Megelégelvén a méltatlan támadásokat, és különösen a cikksorozatban foglaltakat, Hóman az egész ügyet a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar tanácsa elé terjesztette, bocsánatkérés formájában elégtételt, valamint a személyeskedő támadások azonnali beszüntetését követelte.141 137 Mályusz: Emlékirat (Népiségtörténet c. fejezet) 138 Mályusz: Emlékirat (Népiségtörténet c. fejezet) 139 Azt írta Mályusz, hogy a volt kultuszminiszter, [1932. október 1-jétől 1942. július 3-ig: a Gömbös-, Darányi-, Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányban volt vallás-és közoktatásügyi miniszter - PL.] (a cikk megírásának időpontjában) oszlopos tagja az Akadémiának, elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Teleki Intézetnek is. Ekkora hatalommal magyar történész még soha nem rendelkezett, ezért különleges és egyszeri lehetőség nyílt számára, hogy a történetírás reformját felülről megoldja, mint ahogyan tette azt a hitleri Németország is. A koncentrált hatalom — Mályusz szerint — azt jelentette, hogy ezen a területen szinte minden személyi kérdésben egyedül dönthetett a múzeumi kishivatalnoktól az egyetemi tanári kinevezésig. A Teleki Intézet elnökeként hatalmas állami dotáció birtokában óriási befolyással rendelkezett a tudományos művek megjelentetését illetően. Mályusz szerint ezzel az óriási lehetőséggel nem élt, mert „feltehetőleg meg van elégedve a jelenlegi helyzettel, következőleg tőle ma még kevésbé várhatjuk a reformot, mint tegnap.” Mályusz: A magyar ... i. m. Megújulás c. fejezet 92. 140 A Magyar Történet kapcsán Szekfű Gyuláról írta, hogy az európai történettudomány által elért eredményeket bravúrosan használta fel, de „Szerzőtársából [Hómanból - PL.] hiányzott a fogékonyság és hajlam ily munkára — jellemző, hogy pl. a gótika fogalmának jelentőségét, korszakmegjelölésre alkalmas szerepét sem ismerte fel — s így Szekfű művészi teremtő tehetségének nagysága annál szembetűnőbb.” -Mályusz: A magyar ... i. m. 34. - „Egyedül Vagyunk” 1942. év 2. sz. 141 Mályusz Emlékiratában így írta le ennek történetét: ,,»A magyar történettudomány« - ez volt kis könyvem címe - egyetlen mondat híjával egyezett az „Egyedül Vagyunk” közlésével, leszá-
