Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)

zsef intézete — ezt ugyan nem deklarálta, de gyakorolta — a népiségtörténeti kutatásokat nem kívánta folytatni.132 Mályusz intézeti átvételéről pedig szó sem esett, arról még csak tárgyalni sem voltak hajlandóak. Mályusz az egész akcióban Hóman kezét133 vélte felfedezni, és éles hangú támadást készült ellene (is!) intézni az „Egyedül Vagyunkéban.

Hajnal, aki tudott Mályusz tervéről, Domanovszkynak küldött 1941. december 19-i levelében azt írta, hogy ,,(...) nem tartanám időszerűnek, ha bármiféle megbeszélésre is egybegyűlnénk Elemérrel együtt. Kikerülhetetlen lenne, hogy hírét ne keltsék, mint a Deér-féle intézettel »elégedetlenek tanácskozását«. Még csak magyarázkodni sem lenne módunkban, - de már az is hátrányos, ha egyáltalán magyarázkodnia kell az embernek. Elemért illetőleg pedig: bármit is mondanánk neki, összejövetelünkben inkább elképzeléseinek igazolását látná, megerősítené őt abban, hogy ügye megérett a tettre.”134 Hajnal véleménye világos: nem tartotta jó ötletnek Mályusz „elégtétel vételének” módját és hangját, úgy vélte, a cikksorozatra érkező miniszteri válasz megsemmisítő erejű és elkerülhetetlen lesz.

A publikálásra kiszemelt szélsőjobboldali lap kiválasztásának előtörténetéről Mályusz azt írta visszaemlékezésében, hogy elszánt tettéhez a végső lökést Deér és Kniezsa látogatása adta meg neki. Hóman két megbízottja — Kniezsa korábban a népiségtörténeti kutatócsoport tagja — a Teleki Intézet rövid időn belüli megalapítási tervének nyilvános bejelentése [valószínűleg 1941. augusztus vége] után néhány nappal felkeresték őt az egyetemen, és közölték vele, hogy a kutatócsoportot Kniezsa veszi át, és ő felügyeli ezen túl a Magyarság és nemzetiség135 c. sorozat egyes köteteinek munkálatait is. Kniezsa ekkor már a Deér-féle Történettudományi Intézetben dolgozott. Mályusszal, kettőjük

EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 67

132 Deér József — és intézete — a Mályusz által is szorgalmazott részkutatásokat preferálta, de elvetette azok népiségtörténeti egységbe foglalását. - Deér vitacikkében pl. megállapítja, „(...) [kell, hogy] a népiségkutatás állítólagos elhanyagolásának kérdésében világosan lássunk. Hogy pedig itt nem valami újsütetű buzgalomról, hanem szervesen fejlődő régi elgondolások tervszerű megvalósításáról van szó, annak bizonyságául megemlítjük, hogy a Magyar Történelmi Társulat jóval Mályusz Elemér első programadó cikkének megjelenése előtt egy jeles, fiatal tudósnak megbízást adott Magyarország történeti föld- és néprajzának megírására. Tartozunk az igazságnak annak megállapításával, hogy ez a fiatal tudós éppen Mályusz Elemér volt, s hogy ez az annyira fontos mű mindmáig nem látott napvilágot.” - Mályusz: A magyar ... i. m. Függelék: Deér József: „Az utolsó órában” Vita történelemtudományunk válságáról. 111. Először megjelent: „Egyedül Vagyunk”, 1942. 4. szám.

133 Már a Teleki Intézet igazgatójának kiválasztásában is azt gyanította, hogy jól átgondolt támadással áll szemben, mert Deér József közismerten Hóman Bálint kedvenc tanítványa volt. Némi malíciával ehhez azt is hozzátehetnénk, hogy Szekfűé és Mályuszé is.

134 MTAK K Ms 4524/423 - 1941. december 19. - Domanovszky Sándor hagyatéka. Talán nem véletlen az egybeesés Deér Józsefnek ugyanerre a napra datált, Mályuszhoz intézett levelével.

135 A népiségtörténeti kutatócsoport által megjelentetett sorozatról van szó, amelynek első kötetét (Szabó István: Ugocsa megye) 1937-ben azért kérte Teleki Pál, hogy azt elküldhesse Macarthneynak, „aki a trianoni béke következményeiről írt, azaz most ad ki egy munkát, amelyben sok történelmi vonatkozás is van, és igen szükségesnek láttam, hogy ennek a munkának különösen térképeit és azok magyarázatát kapja meg, de itt hasznosnak tartottam azt is, ha látja, hogy ezek a munkák nálunk milyen komolyan és alaposan készülnek.” Levele végén udvariasan elhárította Hajnal (és Mályusz) kérését a nevezett munka Századok béli ismertetésével kapcsolatban. - MTAK K Ms 5385/425 Budapest, 1937. február 11.