Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
692 DEVESCOVI BALÁZS „A szamár” A hetvenes évek elején egy durva élclap, a Ludas Matyi, lerajzoltatott egy szamarat s azt írta rá: Báró Eötvös József. A nagy ember erre csak azt mondta:- Az a szerkesztő elég udvarias volt, hogy a szamár oldalára reáiratta nevemet; mert attól tartott, hogy különben nem ismernének rám még előfizetői sem.”62 „Báró Eötvös József kultuszminiszter gőzhajón utazott Kalocsára. A tavaszi nap gyönyörűen ragyogott, s a költői lelkű kultuszminiszter, hogy magát ennek minél nagyobb élvezetére villanyozza, egy pár pohárka tokaji szöllőnedv ürítésére gondolt. Meg is mondta a hajópinczérnek, hogy a fedélzeten az ő s több társai számára terítsen egy asztalt, mit a pinczér mihamarabb teljesitett. De alig volt az asztad megtérítve, jő egy sárga szakállu, fakó hajú dandy, - neki fekszik az asztalnak (mely még akkor nem volt körülülve) és parancsol. A pinczér megrémül, himez-hámoz s kéri az ifjút, hogy üljön el ez asztaltól, mert már ez le van foglalva. De az ifjú nem tágit. A hajón joga van mindenkinek oda ülni, a hol helyet kap! rivalja gorombán. A pinczér el nem lökheti, szép szó pedig nem használ, - mit tehetett mást, mint hogy az esetet elpanaszolja a kultuszminiszternek, s őt kéri fel az ügy elintézésre. A kultuszminiszter meg is jelenik a helyszínen, s azzal a finom udvariassággal, mely jellemvonása, felkéri távozásra az ifjút, s arról, hogy erre őt fölkérni joga van, szellemdusan kapaczitálni kezdi. A kapaczitacio oly sikerrel haladt, hogy az ifjú nem találva az érvek érvei ellen semmi kitérőt, abban kereste visszavonulásának elégtételét, hogy délczegen felállott s ünnepélyes hangon e szavakat mondta: »Különben én N. vagyok, jelenleg az h-i jogakademia hallgatója; - és ki tudja, hogy még mi lehetek.« - Mire a kultuszminiszter mosolyogva válaszolja: »Én Eötvös vagyok, — jelenleg kultuszminiszter, — és ki tudja, hogy még mi lehetek.«63 „Egy alkalommal egy körülbelül 50 éves, ép, erős férfi jelent meg Eötvösnél. Elmondta előtte saját életének végnélküli történetét, részletesen kimutatta, hogy ő tulajdonképen mindent tanult és mindent tud és végre arra kérte a minisztert, adjon neki tanácsot, hogy most mihez fogjon. Eötvös türelmesen végighallgatta s azután a legnyájasabb hangon mondott ezen szavakkal bocsátotta el: »Ha ön, ki az imént kimutatta nekem, hogy mindent tanult és mindent tud, 50 éves korában utóvégre mégis kijelenti, hogy nem tudja mihez fogjon, akkor talán nem fog csodálkozni, hogy én, ki csak keveset tanultam és nem sokat tudok, erre azt válaszolom önnek: hogy én még kevésbbé tudom.«”64 Pulszky és Fáik Eötvös jó eszét bemutatandó két, Reviczky Adómhoz kapcsolódó történetet mond el, igaz, Pulszky tévesen a nagy utazásról való visszatérés utánra datálja őket (noha nincs tudomásunk arról, az Eötvös-életrajzot is csupán emlékezetből diktálta volna), Fáik Miksa továbbá elmesél egy időben későbbi, állítólag Schmerlinghez kapcsolódó esetet is. Fáiknál a tehát összesen három történet így olvasható: „Az akkori idő szokása szerint természetesen neki is az állam szol-62 Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs, i. m. 6:40. 63 Anonim: Érdekes történet. Szabad Egyház, 1870. április 7. 64 Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 238. MÁK 4:217-218. Az életpálya. Fáik Miksa.
