Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
682 DEVESCOVIBALÁZS hagyta el a német bölcsek rideg városát: Königsberget, és Karinthia és Tirol óriási határkövének, a Gross-Glocknernek 15,000 láb magas, jéggel takart csúcsait készül megmászni. »Képzelje csak, mondá, midőn ezen fiút korholtam, hogy miért veszélyezteti életét egy ily élvezetes, de nyaktörő vállalatban, a gyerek saját fegyvereimet forgatta ellenem, mert rám olvasta Gőthe azon versét: ’Wenn sich der Most noch so absurd geberdet Es wird ein guter Wein daraus.’«”44 A Molnár Aladár által publikált, az 1836-37 -es nagy utazásnál már említett, Eötvöst állítólag a Grande-Chartreusse meglátogatásakor A karthauzi témájához juttató történet így szól: „Huzamosabb párisi tartózkodása után a vidéken, s különösen déli Francziországon akart nagyobb körutat tenni. Azon időben vasutak még nem lévén, a legbiztosabban az úgynevezett »királyi kocsikon« lehetett utazni. Azonban a személyforgalom már annyira növekedett, hogy e királyi kocsik nem birták az utazókat azonnal felvenni, s azok kénytelenek voltak magukat néha hetekkel előre beiratni. Eötvös e körülményekről elfelejtkezvén, csak indulása előtt való nap jelentkezett, s már nem kapott helyet. Nem akarván még vagy 14 napig várakozni, egy magán-vállalkozó kocsijára váltott jegyet. A királyi kocsi vezetője figyelmeztette, hogy meg fogják csalni; de ő nem hitt, látván, hogy e magánkocsi ép oly jó és kényelmes, mint a királyi szekér. Azonban alig haladtak néhány állomást, midőn az utasoknak jelentették, hogy ezt a kocsit vissza kell Párisba küldeni, s egy másik jármüvet adtak rendelkezésükre, a mely pedig oly rozzantnak s kényelmetlennek látszott, s melybe oly rósz két gebét fogtak, hogy csak a végső kényszerűségből lehetett volna rajta az utat nagy fáradsággal és lassan folytatni. Ekkép rászedetve, Eötvös ott hagyta a sokat Ígért vállalkozót, és az e közben megérkezett kir. kocsi vezetőjének tanácsára a postán két, állomásonkint változtatandó - nyerges lovat bérelt, s egyiken a postaszolga vitte a legszükségesebb podgyászt, másikon ő maga lovagolt. Előbbi úti tervét a részletekben megváltoztatva, Francziaország nagy részét lóháton utazta be, s a hosszas lovaglás fáradalmait gazdagon kárpótolta az az előny, hogy az országutakról s fővonalakról letérve, a legszebb és legregényesebb vidékeken bolyonghatott. így jutott el a félreeső kies Chartreux-höz is, hol a karthausiak zárdáját szintén meg akarta tekinteni. Azt hitte, az egész látogatást elvégzi fél óra alatt, s még az nap tovább folytathatja útját. Azonban a zárda külső kapujához érve, két hölgyet talált ott heves vitában a kapuőrrel. A nők hasonlóul lóháton érkeztek, két szolga kíséretében. Az egyik előkelő urhölgynek látszott; fiatal és szép volt. Olajszin arczán bizonyos szenvedélyesség tükröződött, s nagy fekete szemeiből fájdalom és harag sugárzott. A másik valószínűleg társalgónője volt. A franczia nyelvet mindkettő nehezen s csak törve beszélte, s mint később kiderült, a két nő spanyol volt. Az urhölgy erősen, s mindinkább kitörő indulattal követelte bebocsáttatását, mit a kapuőr állhatatosan megtagadott, nem lévén szabad a zárda küszöbét nőknek átlépni. Midőn már semminemű érveikkel, sem haragjukkal nem birták a kaput felnyittatni, a legerősebb női fegyverhez 44 Ráth Mór: Eötvös és Göthe. Egy kis visszaemlékezés. Reform, 1871. február 5.
