Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 675- Ah! - sóhajtoztak a grófhölgyek, és nem kérdezősködtek tovább. * Év év után múlt el, bekövetkezett 1848, s b. Eötvös József nyilvános szereplésének tetőpontjára ért. Régen elfeledte már a grófi családot, Lenormande-ot, midőn 1848 közepén egy szép reggel levelet kap a comtessek egyikétől, ki azóta régen férjhez ment, s kinek már hollétéről sem volt tudomása a bárónak. Az aggodalmas levél körülbelül így hangzott: »Báró ur! Bizonyára nem zavarnám önt bokros hazafiúi teendői közt, ha másrészt honleányi kötelességemnek nem tartanám báró urat egy rég elmúlt eseményre figyelmeztetni. Emlékezik-e báró úr, Lenormande-ra és jóslataira? Azt jósolta, hogy báró úr dúsgazdag atyja vagyonilag tönkre megy, s beteljesedett; azt jósolta, hogy báró úr miniszter fog lenni, s ön csakugyan elnyerte Magyarország kultusztárcáját; hanem jósolt Lenormande még valami harmadikat is. Ha elfeledte ön, emlékeztetem reá. Zivataros idők járnak, midőn a napnak eseményeit nem lehet előre kiszámítani. Báró úr, legyen ön óvatos, s fogadja mély honleányi üdvözletemet, melylyel vagyok - N. grófné. [«] A grófnők a jóslatot, melyet Lenormande-énak tartottak, valószinűleg másoknak is elmondták, s 1848-ban ajkról-ajkra szállt az a monda, hogy Eötvösnek egy cigány-asszony azt jövendölte, hogy föl fogják akasztani. A magyar kiadás Lenormande-ból cigány-asszonyt csinált.”29 A három jóslat nem csupán Eötvös nagy utazásához, de egyben a forradalomhoz és a szabadságharchoz is kapcsolódik - ezt T. K. írásának zárlata élesen mutatja: „Eötvös azonban — mint föntebb is említők — barátai előtt az egész jóslatot saját költeménye s ifjúkori tréfája gyanánt tűntette föl, de miután a tréfajóslat két első része oly csodálatosan beteljesedett, a báró még sem volt képes a harmadik pontra egész elfogulatlansággal gondolni. S ki tudja, hogy ezen elfogúltság nem játszott-e szerepet későbbi politicai pályáján, s nem volt-e befolyással azon túlóvatosságra, mely eljárásait sokszor jellemezte? Hiába, a költők mind idegesek és - babonásak! Pedig ha a csatatéren kívül is van szép halál, őt ez érte. Úgy húnyt el felnőtt, derék gyermekek, egy angyali nő karjai s egy egész nemzet aggódó szivdobogása között!”30 A kortársak által a jóslatoknak tulajdonított magyarázó erőt igazolja, hogy Jósika Miklós Gángó Gábor által idézett forradalomtörténetében azt olvashatjuk: „maga Eötvös többször emlegette - csakhát multa licent pictoribus atque poetis - hogy Mile Lenormand Párizsban, de korábban egy cigány jósnő is azt jövendölte neki, hogy vérpadon fogja végezni; és sokat állítják, hogy e kettős jóslat a kultuszminisztert érő teljes összeomlás oka”,31 hasonlóan írja visszaem-29 T. K.: Egy jóslat b. Eötvösről, i. m. MÁK 3:96-101. Egy jóslat báró Eötvös Józsefről. Tóth Kálmán. 30 T. K.: Egy jóslat b. Eötvösről, i. m. 31 Jósika Miklós: Zur Geshichte des ungarischen Freiheitskampfes. Authentische Gesichte. Zwei Theile. Amoldische Buchhandlung, Leipzig, 1851. 1:113.
