Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 673 csaknem terhére vált.”26 Ferenczi Zoltán a visszaemlékezésben szereplő női nevet ezzel egészítette ki: Eötvös utazásába „egy nem mindenben ellenőrizhető adat szerint, belejátszott az az érdeklődése is, melylyel az ercsii postamesterné, Rédliné Rudics Antónia, Betty nevű csodaszép leánya (utóbb Antonovitsné, majd Somsichné), egy magas barna, junói szépség iránt viseltetett, kinek állítólagos alakját A karthausi-ban Júliában s nevét meg Bettyben fölleljük.”27 A híres párizsi jóslatot először talán Jókai Mór írta le az Életképek 1848. május 18-i számában publikált Charivari cikkében ily módon: „Azt beszélik: hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt, meglátogatta madame Lenormandt, azt a világhírű jóslónőt. E hölgy négy jóslatot tett neki, mellyek mindegyike képtelenség volt azon időben. I. Megszűnik gazdag lenni. (Családja egyike volt a legtehetősebbeknek Magyarországon). - Ez beteljesült. II. Egy nemnemesnek lesz sógora s egy köznemesnek veje. (Apja zászlós úr volt és magos aristocrata). Ez is megtörtént. III. Magyar minister leend (akkor még illyen hivatalnak a cime sem létezett.) Ez is beteljesült. IV Le fogják nyakazni, - (őrizze magát fekete ruhás környezőitől!) Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.” Lábjegyzetben ez volt hozzáfűzve: „Ez a monda Eötvösiül szólt; most már meg van cáfolva. Lenormand látott valami állványt a sors végén; de az nem guillotin, hanem az ércszobor állványa, melyet a nemzet legnagyobb fiai egyikének emel. Au contraire: az a fő még holta után is égre emelve áll.”28 Több mint húsz évvel később viszont, az 1871. április 12-i Fővárosi Lapok, majd a Vasárnapi Újság cikkében színesebb és kerekítettebb változatban volt olvasható a (igaz: immár csupán három) jóslat. „Tehát az ifjú Eötvös lovagolt, vívott, táncolt, pezsgőzött és udvarolt, mint a többi fiatal báró. Különösen gyakran kereste föl X. gróf palotáját, melyben az ifjú comtessek nagyon szívesen fogadták az előkelő és szikrázó szellemű fiatal báró udvarlásait. A comtessek nemrég jöttek haza Párisból s tele voltak Lenormande asszony jóslataival, melyekkel akkor az egész franczia főváros csaknem kizárólag foglalkozott. Mi is ismerjük az »asztalmozgatás« egymást bolonditó korszakát, s így elhihetjük, hogy Párisban is volt oly időszak, midőn politikai vagy más nagyobb események hiányában, a társadalomnak ki kellett gondolni valami foglalkoztató és izgató szert, hogy a nagy csöndesség miatt el ne aludjék. A mit kerestek, megtalálták Lenormande asszonyban, a ki jósolt egyeseknek és társaságoknak, s a mi, természetesen, nem is lehetet máskép, jóslatai egytől egyig beteljesedtek. 26 Eötvös József: Vallomások és gondolatok. Magyar Helikon, Bp. 1977. 612. 27 Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József. Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1903. 32-33. 28 Jókai Mór: Cikkek és beszédek, (1848. március 19-1848. december 31.), 2. kötet. Akadémiai, Bp. 1967. 162.
