Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
654 HERNADY ZSOLT alkalmam, bátor leszek egy kötetet küldeni, hogy lássa Ön, mily téren dolgozom. Munkám, úgy miként jelenleg írám, Magyarországban nem jelenhetik meg, de ha volna a magyar irodalomban számomra tér, kész volnék politikai és vallási nézeteim mellőzésével, pusztán a tudomány körében fellépni. A magyar Akadémiának e tárgyban írék már, de választ sem nyerék. A száműzöttnek nincs joga, nincs barátja a hazában. Az elhírült kiegyenlítést nem hittem lehetőnek soha, s a K[ossuth]hozi közeledésnek nem voltam barátja. Tanakodtunk, s a végzés az Ion, hogy nékünk bizon jobb lesz „more patrio”127, annyi felé menni, ahányan vagyunk. E sorokat sietve írom, mert csak most haliám, hogy Vetter tábornok holnap induland. Ó elmondandja szóval a hegyek vajúdásának, s az egérke születésének szomorú történetét. Rónay OSzKK Levelestár. A levélen pecsétnyom, kívül Rónay kézírásával: „M. B. Szemere. ”, Szemere kézírásával: „Jan 1854. Rónay.” Másolata: MOL R 190. Szemere Bertalan iratai. 2. d. 5 t. Levelezés. XI. Rónay Jácint levele Szemere Bertalanhoz London, 1855. november 19. 16. Castle Street East, Oxford Street, London. November 19./55. Tisztelt Honfitárs! Becses soraira napról napra halogatám a választ, mert mindig hívém, hogy Markosovsky úr,128 ha már nem jött béköszöntőre, tán eljövend búcsúzóra. De ő Londont aligha el nem hagyá, s feledé általadni Nendvich tanár129 munkáját, melyet a szerző számomra nála hátrahagyott. Miért is volna a hazában lakó magyarnak gondja a hazátlan magyarra! Jurkovics urat csak egyszer látám esetlegesen a vendéglőben, ha szolgálatomat igénybe vette volna, örömmel felajánlottam volna azt. Remélem ő is visszakerült szerencsésen, s magával vivé azon meggyőződést, hogy Angliában a nagy dolgok mellett felsorolhatlan az ap-127 hazai szokás szerint (latin) 128 Talán Markusovszy Lajos (1815-1893) orvosra kell gondolnunk. 129 Nendtvich Károly (1811-1892) orvos, kémikus, egyetemi tanár. Talán az 1854-ben megjelent A vegytan elemei vagy az 1851-es Magyarország legjelesebb kőszéntelepei című művéről van szó.
