Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
60 PAL LAJOS Az egymás mellé sorolt történeti nézetek, szempontok mind-mind, akár egyenként is megoldhatatlan feszültséget okozott a két irányzat és annak jeles képviselői, Mályusz és Szekfű között. Ilyen körülmények mellett nyilvánvaló az is, hogy Szekfű milyen okok miatt bojkottálta a Századokat. Elsősorban az éles, nyers kritikák miatt, másodsorban, hogy cikkeivel kapcsolatban nem vár(hatot)t objektív szerkesztői szempontokat Mályusz részéről, de a szerkesztőség más tagjától sem. Akkor is ragaszkodott ehhez következetesen, amikor a Századok részéről rendszeresen kapacitálták arra, hogy írjon a folyóiratba. Úgy érezte, hogy olyan szerkesztőségbe nem adhat le kéziratot, amelyet az ő felfogásától ennyire eltérő nézetek alapján vezetnek, amelyek a mindennapi munkát nyilvánvalóan meghatározzák. Nagyon valószínű azonban, hogy Szekfű bármilyen írását a szerkesztőség változtatás nélkül közölte volna, az esetleges betűhibák javításán túl, minden más vonatkozásban tiszteletben tartották volna felfogását és az azt tükröző írását is. Ezért is igaz az, hogy csak a szerkesztőség képviselőit lehetett — saját irányzatuk javára — elfogultsággal vádolni, a szerkesztőségi munkát nem, mert ezt semmi nem indokolta. A folyóiratban Szekfű bojkottja ellenére számos szellemtörténész fejthette ki álláspontját a magyar történelem lényeges fordulópontjairól. Kétségtelen tény azonban, hogy a Századok helyzetét már az is nagymértékben befolyásolta, erősen megterhelte, hogy Szekfű neheztelt Mályuszra, és nem fogadta el Hajnal és Domanovszky irányvonalát sem. A történész társadalom szellemtörténészeinek elfogadott vezetője Szekfű volt, akit ilyen vonatkozásokban egyáltalán nem lehetett megkerülni, nézeteit vagy véleményét figyelmen kívül hagyni. A kissé hosszabb fejtegetésre azért került sor, mert a vita folyamata azt is láthatóvá teszi, hogyan fajulnak el a történeti kérdések éles politikai összecsapássá, miként válnak nagyszabású történeti munkálatok jobboldali érvanyaggá. Mályusz a vitát — az Egyedül Vagyunk-ban megjelentetett — befejező közleményével odáig jutott, hogy már az érvek fontossági sorrendjét is megfordította. A politikai ítéletek kerültek az első helyre, a történeti tényanyag pedig példatárrá vált. Maga a több fejezetre (cikksorozat volt) tagolt pamflet egyértelműen politikai törekvéseket és kritikát fogalmaz meg. Nem lehet történeti munkának tekinteni, mert — szándékosan vagy akaratlanul — politikai játszmákat szolgált, a szélsőjobb hatalmi ambícióinak teremtett „érvelési” muníciót. Ilyen körülmények között azt hangoztatták a Századok szerkesztőségét „megújítani kívánók”, hogy szándékukban áll a folyóiratot megóvni a szélsőséges politikai irányzatok befolyásától. Az adott helyzetben a szerkesztőségi „hatalomátvételt” már nem szakmai okok motiválták, bár az is jelen volt több éve a háttérben, hanem politikai indíttatású lépések határozták meg. Hatásos kritika? A Szekfűt érintő kritikai észrevételek már a Magyar Történet első kiadása idején, sőt azt megelőzően (a Három nemzedékkel kapcsolatban) is megjelentek egyrészt Domanovszky (kulturált és kiegyensúlyozott) írásaiban, másrészt Mályusz (nyers és türelmetlen) recenzióiban.
