Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
614 SOÓS LÁSZLÓ és ez alkalommal a törvényjavaslatok előzetes tárgyalásával megbízott bizottság jelentésének beadására záros határidőt tűzhet ki, az egyes javaslatok tárgyalásának megkezdésekor, vagy azok tárgyalása közben ötven képviselőnek az elnökhöz írásban beadott indítványára vita nélkül egyszerű szavazással meghatározhatja az azok tárgyalására szánt időt, melynek letelte után további tanácskozásnak vagy bárminő kérdés közbevetésének helye nincs, az összes határozatok vita nélkül, egyszerű szavazással és a 228.§ 4-dik, valamint a 230.§ 2-dik bekezdése hatályon kívül helyezése mellett hozatnak meg, és az ülés el nem oszlatható, míg a javaslat részleteiben is el nem intéztetett.” A miniszterelnök indítványa kimondta, hogy a napirendre tűzött javaslatok tárgyalása „semmiféle okból és címen a napirendre szánt idő letelte előtt meg nem szakítható...” Ennek érdekében a fenti intézkedés végrehajtását akadályozó házszabályi paragrafusok törlésre kerülnek. Nevezetesen az előzőnapi jegyzőkönyv hitelesítésére (196.§), a jegyzőkönyv hitelesítését követő beadványok, kérvények beterjesztésére (197.§), a napirend tárgyalásának idejére (203.§), az interpellációkra (204.§), a napirend előtti felszólalásokra, kérdésekre (206.§), a napirendtől eltérő felszólalásokra (207.§), a zárt ülések elrendelésére (223.§), a szavazás előtti kérdések feltevésére (226.§), a szavazatok egyenkénti összeszámolására (228.§), a szavazás közbeni szünet elrendelésére (230.§), a személyes megtámadás esetén, stb. kivételes szót kérés lehetőségére (215.§) vonatkozó pontok. A ,,255.§-ban említett rendzavarás, valamint az elnök elleni engedetlenség egyéb eseteiben azonnali intézkedés szüksége forog fenn, az elnök azt, vagy azokat, aki vagy akik a rendzavarást vagy engedetlenséget folytatják az ülésből kitiltja...” Ennek a bejelentett, de napirendre nem tűzött indítványnak szokatlan formáját az magyarázza, hogy az obstrukción való könnyebb keresztülvitele érdekében egy szakaszban kellet minden lényeges intézkedést belesűríteni. Formai hiányosságaira mentségül szolgált, hogy csak ideiglenes, egy évre szóló intézkedésről volt szó. A szigorú intézkedések hallatán a megdöbbent ellenzék a folyosón csoportokba verődve, majd különböző szobákban tárgyalva arra a következtetésre jutott, hogy Tisza István indítványát „határozattá engedni nem szabad.” Az indítvány ismertetését követően a Függetlenségi Párt képviselői az egyik jegyzői szobába megbeszélésre gyűltek össze. A tanácskozók javaslata alapján Thaly Kálmán, Polónyi Géza, Barta Ödön, Justh Gyula és Komjáthy Béla felkeresték a miniszterelnököt, akivel közölték, hogy elfogadhatatlannak és sérelmesnek tartják az indítványt. Emlékeztettek arra, hogy a mostani házszabály a pártok közötti paktum eredménye és annak erőszakkal történő módosításához — bármennyire is elítélik az obstrukciót — nem járulnak hozzá.131 Azt javasolták, hogy a házszabály revízióját halasszák el nyugodtabb időre, és ezt a munkát minden parlamenti párt egyetértésével végezzék el. Szerintük az indítvány a képviselők minden jogát megcsonkítja és a házelnök jogkörét oly mértékben megnöveli, hogy az a Ház zsarnokává válhat. A közel egy órán át tartó megbeszélés nem hozott eredményt, mert Tisza István kijelentette, hogy 131 Egyetértés, 1904. márc. 6. A hatás.
