Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
604 SOÓS LÁSZLÓ 17-én hazatértek Bécsből, és a másnapi parlamenti ülésen az újoncjutalék megajánlására vonatkozó törvényjavaslat vitája folytatódott. A honvédelmi miniszter által előterjesztett törvényjavaslatok napirendre tűzése ismét a katonaságot érintő kérdések egész tárházát hozta felszínre, amelyet időhúzás céljából személyeskedő megjegyzések, jegyzőkönyvi bejegyzések feletti nézeteltérések, zárt ülések, házszabály értelmezéséről folytatott torzsalkodások tarkítottak. Az így zajló ötödik ülésnapon, 1903. december 23-án Tisza István elérkezettnek látta az időt, hogy ezekről az ügyekről a parlament normális működőképességének helyreállítását sürgetve véleményt mondjon. Beszédéből, amelyet később sokan és gyakran idéztek az alábbiakat emelem ki: „...teljes meggyőződéssel állunk a közös hadsereg alapján és kívánjuk fenntartani a hadseregnek egységes vezényletét, vezérletét és belszervezetét úgy, hogy az az 1867. évi XII. törvény ll§-a által konstatáltatott. Tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy a magyar nemzet érdeke kívánja azt, hogy a hadsereg, amely a közös védelem kötelezettségét teljesíti, mentül erősebb, mentül harcképesebb, mentül megbízhatóbb legyen katonai szempontból, és azt hisszük, hogy a magyar nemzet érdekében teszünk akkor amidőn ebben a tekintetben semmiféle újítást nem provokálunk.” A balkáni eseményekre utalva: „Azt hiszik a képviselő urak, hogy a nemzeti politika az: akcióképtelenné tenni a magyar nemzetet azzal a helyzettel szemben, amelyet a Balkán-félszigeten látunk? ...az a helyzet, az a forrongás a Balkánon igenis érinti, és érinteni fogja mindég nagyon közelről a magyar nemzet érdekeit. Ezért kell az, hogy Magyarország hozzátartozó része, és pedig a paritás alapján teljes egyenjogúsággal bíró része legyen egy oly európai nagyhatalomnak, amelynek sorsa döntő súllyal essék a mérlegre.”97 Tisza István érvelése az obstrukciót folytatókat nem győzte meg, de a miniszterelnök beszédének fajsúlyos voltára utal, hogy Apponyi Albert emlékirataiban is felidézi. Az sem véletlen, hogy az alábbiakat: „... az a veszély, mellyel a várható háború az Osztrák-Magyar Monarchiát fenyegeti, elsősorban és legközvetlenebbül Magyarország veszélye, hogy tehát annak a hadseregnek harcképessége, amelytől egyedül várhatunk védelmet, egész különlegesen magyar érdek, úgyszólván létérdek.”98 Apponyi Albert a fentiekről alkotott véleményét így fogalmazta meg: „ Fölvetettem magamban a kérdést, szabad-e bármely önmagában véve akármennyire helyes követelmény kedvéért ideigóráig ellene szegülni azoknak az intézkedéseknek, amelyek véderőnk fokozott harcképességének szempontjából szükségesek, mikor állandóan fenyeget a veszedelem, melyet az orosz birodalom a benne működő expanzív erőkkel testesített meg határainkon. Nem helyesebb-e, sőt nem egyedül helyes-e inkább azokat a nemzeti követelményeket, amelyekért harcoltunk, elvben ugyan fenntartani, de kierőszakolásukat olyan időre halasztani, amelyben azokért külső veszély felidézése nélkül küzdhetünk.”99 Az obstrukció folytatása következtében karácsony előtt csak az újoncjutalék feletti általános vita volt lezárható, és a 97 Képviselőházi Napló, 1901-1904. XX. kötet. 363. országos ülés. 1903. dec. 23. 98 Gróf Apponyi Albert Emlékirataim 1899-1906. II. Budapest, 1934. 75. 99 Gróf Apponyi Albert Emlékirataim 1899-1906. II. Budapest, 1934. 74.
