Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
AZ „ÚJ ÉS RÉGI JELAČIĆ KULTUSZ“ ELLENFELEI... 563 vannak érdemei, mire a „kérdező” azt válaszolta, hogy „tehát neki Ausztria, mégpedig Ausztriában építsen emlékművet; a horvát nép ezt nem teszi, boldogtalan hazáját efféle szégyennel gyalázni nem fogja. Jómagam a Száborban is ellene leszek az emlékműnek”.33 Akkortájt — 1861-ben — Starčević a Száborban még nem támadja nyíltan Jelaéié-ot, ám egészen bizonyosan rá is gondol, amikor reményét fejezi ki, hogy a horvátok többé nem háborúznak „saját szolgassorsukért, Ausztria despotáiért”.34 Egyidejűleg — szembeállítva Jelačić magasztalásával és ünneplésével — Starčević és Kvaternik lerakják Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf kultuszának alapjait, akik a horvát népnek a gyűlölt Ausztria elleni ellenállását jelképezik. Híres, 1866. január 27-i száborbeli beszédében Starčević megemlíti a két horvát nemest, akiket „megfojtottak”, mert gazdagok voltak, szerették hazájukat és a szabadságot. Ugyanitt azt kérdezi: „mennyi tehetséggel áldott az a két férfiú, aki 1848-ban vezette a népet, úgymint Josip Jelačić és Franjo Kulmer, hogy is van ez e két férfiúval, kik legtöbbet tettek azért, hogy Ausztria a végromlástól megmeneküljön? Tudjuk azt is, hogy miként végezte e két férfiú, tudjuk, őket is utolérte a szerencsétlenség, akárcsak azon horvátokat, kik őelőttük Ausztria mellett kardoskodtak”. Mindezt Starčević azért hozza fel, hogy kifejthesse politikai nézeteit: „...a mi háromszáz és negyven éves Ausztria kebelében élt történelmünk nevében azt mondom önöknek: Ausztria folyvást egy és ugyanaz, soha nem változott és nem is változik; mondom ezt önöknek a történelem nevében, mely szerint a despotizmusok meg nem javulnak, hanem romlásba döntenek”.35 Ám a képviselők többsége — ahelyett, hogy csatlakozna felhívásához és követné az 1861-es Szábor döntéseit — elismerte a Monarchia valamennyi országára érvényes közös ügykezelést, ami Stračević-et igen elkeserítette, s Kvaternikot éppúgy, aki ekkor Eszak-Itáliában tartózkodva árgus szemmel követte a Szábor munkáját. Horvátország Starčević szerint — ebbéli véleményében teljes mértékben támogatja a Jogpárt 1868-1871 közötti politikai kiadványaiban Kvaternik is — a közös ügykezelés elismerésével Ausztria „koronagyarmatává” lett, majd később a Magyar Királyságé is az 1866 közepén Pesten folyó, királyi deputációkról szóló tárgyalások során. A körülményeket és a reális erőviszonyokat figyelembe véve azonban az „árulásért”, valamint a horvát nép és Horvátország „eladásáért” a Nemzeti Pártot tették meg főbűnösnek. Amikor a Jelačić-szobrot végül „a nép és gyűlés szava nélkül” mégis felállították,36 az 1866. december 12-ei Szábor ülésen a Szoborállítási Választmány felhívta a képviselőket, vegyenek részt a szoboravatási ünnepségen, gyűljenek össze vasárnap 10 órakor a Száborban. Starčević elutasította a meghívást. Röpolitikai és erkölcsi jelző, mellyel bizonyos politikát és annak horvátországi képviselőit jelölik. Elsősorban a Nemzeti Párt és vezetői politikájára vonatkozik, akik Starčević megítélése szerint a horvát érdekeket alávetik a szlávságnak és szerbségnek. A fogalommal tehát Starčević szolgalelkű, erkölcsi tartás nélküli embereket jelöl, akiket kizárólag önös érdekeik vezérelnek. Bővebben: Barišić, Pavo: Filozofija Prava Ante Starčevića, (K.N.) Zagreb, 1996, 57-58. 33 Jugoslavenska Akadémia In Hervat, IV szám, 1869, 255. 34 Djela Dr. Ante Starčevića, I. kötet, Govori (Továbbiakban: Djela,I.),(k.n.) Zagreb, 1893, 20. 35 U.a., 63. 36 Jugoslavenska Akadémia In Hervat, IV szám, 1869, 255.
