Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 541 írók, költők szinte alig alkottak és gyakorlatilag semmit nem publikáltak. Ennek az állapotnak (az önkényuralom nyilvánosságot korlátozó keretein túl) a legfontosabb oka a szlovák irodalmi nyelv körül újra fellángoló vita volt. A szlovák társadalmi nyilvánosság ugyanis egyértelműen az új, Stúr-féle irodalmi nyelven jött létre, s ezt fogadta el nyelvi normaként a szlovák írástudó réteg jól látható többsége. Az osztrák kormányzat azonban 1849 után (aligha függetlenül a Bécsben a kormány tanácsadójaként működő Ján Kollár tevékenységétől) az evangélikusok által évszázadok óta használt, ekkoriban következetesen „staroslovencinának”, azaz „ószlováknak” nevezett bibliai cseh nyelvet támogatta. Ezen a nyelven jelent meg az egyetlen, kormány által engedélyezett (és dotált) szlovák politikai lap, a Slovenské Noviny, Bach és Thun miniszter pedig azt ígérték, hogy ezt a „staroslovencinát” alapul véve szlovák oktatási intézményeket alapítanak, valamint hivatali nyelvként is bevezetik a szlovák nyelvterületen. Bár ez a két utóbbi később beváltatlan ígéretnek bizonyult, mégis a Stúr-féle irodalmi nyelv számos képviselője a „staroslovenéina” híve lett. Közéjük tartozott a Slovenské noviny szerkesztője, Daniel Lichard is, ám az „áttérők” többsége - Jozef Viktorin mellett Ján Palárik, Andrej Radlinsky, Jónás Záborsky, Martin Hattala, Stefan Závodník, Juraj Holček, Jozef Kozácek, Michal Rešetka, Július Plošič és Michal Chrástek) katolikus pap volt.32 Ez az irodalmi nyelvi interregnum által teremtett bizonytalan állapot a szlovák írók, költők döntő többségét hallgatásra késztette. A kiadvány, amely végül nem csak megtörte a szlovák irodalom ezen közel évtizedes hallgatását, de egyúttal végérvényesen eldöntötte az irodalmi nyelv kérdését is, Viktorin nevéhez kötődött. A két pesti káplán, Palárik és Viktorin ugyan először nem évkönyvet, hanem egy régóta tervezett irodalmi egyesületet (Matica slovenská) szeretett volna alapítani. Eleinte — hasonlóan a Stúrék által 1848 előtt létrehozott szlovák irodalmi egyesülethez — Tatrínnak akarták elnevezni (igaz, Viktorin már ekkor is „Matica slovenska” néven emlegette).33 A szlovák nyelv és irodalom fejlődését és terjesztését elősegítő egyesület (amely alapszabályai alapján inkább hasonlított a későbbi Matica slovenskához, mint a korábbi Tatrínhoz) azonban az 1850-es évek elején még nem kapott felsőbb engedélyt, s így nem jöhetett létre.34 35 1857-ben azonban a két káplánnak nem csak a pesti rendőrfőnök engedélyét sikerült megszereznie, de a gazdag ügyvéd, Alexander Wrchovsky is felajánlotta pesti házát a Matica slovenská céljaira. Az egyesület azonban ebben a formában nem valósult meg, aminek elsősorban az irodalmi nyelv rendezetlensége volt az oka - a szlovák szellemi élet különböző erőcsoportjai ugyanis e kérdésben az egyesület alapítása kapcsán ismét egymásnak feszültek. Ezért Viktorin és Palárik úgy döntöttek, hogy először egy közös kiadványban megpróbálják egyesíteni a szlovák irodalmat, s nekiláttak egy Concordia című — nevében is az egységesítés koncepcióját tükröző — évkönyv előkészítési munkálatai-32 M. Gašparik: Concordia i. m. 33 Jozef Viktorin: Nékolik slov o Matici Slovenské. In: Slovenské noviny, 1851, 56. sz. 34 František Bokes: Dokumenty k slovenskému národnému hnutiu v rokoch 1848-1914. I. 1848-1867. Bratislava, 1962, 171-176. 35 Concordia. Slovansky letopis. V Budíné, 1858.
