Századok – 2015
2015 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mesterházy Károly: Antje Bosselmann - Ruickbie: A bizánci ékszer a 9. századtól a 13. század elejéig. A középbizánci korszak díszített fém ékszereinek vizsgálata datált leletek alapján
hető, mindig ajánlatos egyéb művészeti ágazatokkal és termékekkel együtt szemlélni és vizsgálni őket. Nagy segítséget jelentenek a falfestészet, a szobrászat, a falicsempék ábrázolásai és mintái mind a viseletre, mind a korhatározásra vonatkozóan. Kár, hogy a megközelítőleg azonos időben tartott konferenciák anyaga már csak jóval később hasznosul majd. így a Krakkóban 2010-ben megrendezett konferencián is számos új görögországi ásatásról számoltak be, amelyek anyaga szükségszerűen hiányzik a jelen kötetből (Rome, Constantinople and Newly-Converted Europe: Archaeological and Historical Evidence. Ed. Maciej Salamon, Marcin Woloszyn, Alexander Musin, Perica Spehar, Mathias Hardt, Miroslaw E Kruk, Alexandra-Sulikowska-Gijska. Krakow-Leipzig- Rzeszów-Warszawa 2012). A könyv másik felét, a kötet adatbázisát a katalógus alkotja a képekkel. Maga a katalógus is két nagy alfejezetből áll. Az elsőben találjuk a keltezhető leleteket, sorrendben: nyakláncok, fülbevalók, karperecek és gyűrűk, 1-256-ig számozva. A második alfejezet az ékszerek ábrázolásait tartalmazza (1—88-ig). A kötetet a főszöveghez tartozó 200 kép zárja. A valóságban azonban 888 kép tartozik a kötethez, mivel egyes tárgyakat vagy ábrázolásokat számos részletfelvételen is bemutatnak. így a katalógus 256 ékszerét összesen 555 képen láthatjuk, amelyből 504 színes, 38 fekete-fehér, 13 pedig értelmező rajz a rossz állapotú tárgyakról vagy a rajtuk látható feliratokról. Az ékszerek ábrázolásait tartalmazó, zömmel falfestészeti vagy mozaik képekről 71 színes és 28 fekete-fehér felvétel készült, tehát itt is találkozhatunk részletfotókkal. A főszöveg képeinek száma a valóságban 234, ebből 186 színes, 42 fekete-fehér és 6 rajz. A katalógus egyes tárgyainál előfordul, hogy nem autopszia után készült a leírás, hanem egy másik (kiállítási) katalógus képe nyomán. Az sem világos, hogy miért hézagos egyes ékszerek párhuzamainak összegyűjtése. Ez jól látszik a Langó E által is feldolgozott fülbevalók sorozatán (1. Daim-Drausche 2010. i. m. 369- 410.), és valószínűleg más típusoknál is előfordul a hiány. Régészeti leletekről lévén szó, bizonyos, hogy a hiányolt darabok száma idővel jelentősen nőni fog, és nagyon szép példányokkal fog gyarapodni egy jövendőbeli katalógus, például a 2001-ben előkerült, és az e kötetből is hiányzó pátyi fülbevalóval. Másrészt a szerteágazó szakirodalomban nehezen követhető, hogy mikor és hol közölték le a valahol, esetleg szándékosan eldugott helyen megemlített ékszert (Vésztő-Csolt monostor 2000, Sárrétudvari 2002), ezért hiányzik említésük vagy hiányos a bibliográfiájuk. A feldolgozott tárgyak köre nem általában a bizánci eredetű ékszerek közül került ki, hanem a görögországi és bulgáriai lelőhelyűekből. így azok a biztosan bizánci eredetű ékszerek is kimaradtak a katalógusból, amelyek típusai a két említett országban nem kerültek még elő (nagyteremiai fülbevaló, Szabolcs megyei gyűrű, stb.). Annak ellenére, hogy szinte kizárólag közölt ékszerek újraközlésén és elemzésén alapul a kötet, a részletes adatfelvétel és a számos részlet fotó alapján sokkal pontosabb képet kaptunk az eddig ismert, de nem mindig hozzáférhető emlékekről is (pl. Korinthos). Számos hibás adatra hívja fel a figyelmünket a szerző, amelyek mára beépültek a szakirodalomba és általánosan elfogadottak (hibás keltezések, hibás anyagmeghatározás a fémek és ékkövek esetében, téves tárgymeghatározások, hiányos tárgyközlések, pontatlan leírások). A kötet valószínűleg segít eligazodni az olcsó, köznépi bizánci ékszerek körében is, melyek előkerülésére épp úgy számíthatunk, mint az előkelők arany és ezüst drágaságaira. A preszlávi kincs pedig arra is példa, hogy a 11. századi magyar királylányok hozományában is lehettek hasonló ékszerek, amelyek a sírleletekben soha sem tükröződnek. TÖRTÉNETI IRODALOM 533 Mesterházy Károly
