Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Városlakó földbirtokosok a középkori Poroszországban
520 PÓSÁN LÁSZLÓ mánybirtokok nem hűbér jellegűek, azaz nem nemesi státusúak voltak. A nagyobb, vidéki birtokokhoz kapcsolódó katonai kötelezettség és a porosz városok aktív katonai szerepvállalása egyaránt szerepet játszott abban, hogy a porosz városok patríciusainak értékrendjében meghatározóak voltak a lovagi-katonai értékek, a fegyverforgatás és a vitézség megbecsülése. Már a 14. század elejétől az egyik legnépszerűbb harcos szentről, Szent Györgyről elnevezett elitista jellegű társaságokat hoztak létre.118 A legrégebbi ilyen patríciusi társaság Thornban jött létre 1311/12 táján, melynek 1385-ben az ún. Artushof lett a székhelye.119 Altstadt Elbing 1319-től létező Szent György társaságának székhelyét szintén Artushofnak hívták.120 Az 1350 körül alakult danzigi Artushof statútumának előírása szerint az ottani patrícius társaságnak csak 20 márkán felüli értéket képviselő kereskedői vagy földvagyon tulajdonosa lehetett a tagja, kézműves, iparos pedig anyagi helyzetétől függetlenül sem.121 Königsberg Altstadtban és Kneiphofban 1394-től működtek a vagyonos polgárokat magukba foglaló Szent György társaságok, és a nekik „otthont” adó Artus- vagy Junkerhofók.122 Ezek szabályzatai is egyértelműen tiltották a kézművesek felvételét.123 Ezek a patríciusi társasági székhelyek elnevezésükben, az Artushof szóban a „hof” az „udvartartás, udvar” jelentést hordozta, az Arthur név pedig a lovagi ideált és értékrendet szimbolizálta, azaz fogalmi szempontból a lovagi-udvari értékrendet voltak hivatva kifejezni.124 Ezek a patríciusi szerveződések jelentős öntudatról árulkodtak, s egyértelművé tették, hogy a porosz városok felső rétege egyenrangúnak tartotta magát nemcsak a katonáskodó vidéki földbirtokosokkal, a „nagyobb szabadokkal”, hanem az európai nemesekkel is. Az Artushofok társaságai rendszeresen szerveztek lovagi tornákat, amelyeken nem csak tagjaik vehettek részt, hanem a poroszországi birtokosok vagy külföldi nemesek is.125 Magdeburgban Goslar, Braunschweig, Quedlinburg, Halberstadt és más városok patríciusainak részvételével már 1282-ben rendez-118 Janusz Tandecki: Genossenschaftliche Strukturen in preußischen Hansestädten. In: Genossenschaftliche Strukturen in der Hanse. Hgg. Niels Jörn, Detlef Kattinger, Horst Wemicke (Quellen und Darstellungen zur hansische Geschichte NF 48.) Köln-Weimar-Wien 1999. 213-238., itt: 227.; Roman Czaja: Korporative Formen der Religiosität des Patriziats in den preußischen Großstädten. Quaestiones Medii Aevi Novae 2. (1997) 107-119. 119 Albert Voigt: Thorner Denkwürdigkeiten von 1345-1547. Mittheilungen des Coppernicus- Vereins für Wissenschaft und Kunst zu Thorn 13. (1904) 64. 120 Max Toeppen: Elb inger Antiquitäten. Ein Beitrag zur Geschichte des städtischen Lebens im Mittelalter. Marienwerder 1870-1872. 117. 121 Stephan Selzer. Artushöfe im Ostseeraum. Ritterlich-höfische Kultur in den Städten des Preußenlandes im 14. und 15. Jahrhundert. (Kieler Werkstücke D 8) Frankfurt a.M. 1996. 156. 122 Fritz Gause: Die Geschichte der Stadt Königsberg in Preußen I. Von der Gründung der Stadt bis zum letzten Kurfürsten. Marburg 1996. 90. 123 Dieter Heckmann: Die ältesten Satzungen des Junkerhofes und -gartens der Altstadt Königsberg aus dem Jahre 1431. Zeitschrift für Ostmitteleuropa-Forschung 44. (1995) 358-374., itt: 368-369. 124 Sonja Dünnebeil: Vereinigungen der städtischen Oberschicht im Hanseraum und deren Repräsentationsbedürfnis. In: Die Rolle der Stadtgemeinden und bürgerlichen Genossenschaften im Hanseraum in der Entwicklung und Vermittlung des gesellschaftlichen und kulturellen Gedankengutes im Spätmittelalter. Hg. Janusz Tandecki, Torun 2000. 73-84., itt: 79. 125 Selzer, S.: Artushöfe im Ostseeraum i. m. 36-43.
