Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel (1523-1526)
MAGYARORSZÁG KAPCSOLATAI AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL (1523-1526) 503 költőt. Nem véletlenül: maga Logau adta tudtára a pápának, hogy fiatal korában az olmützi püspök testvére, a néhai Thurzó János boroszlói püspök támogatta, de Szaniszló is figyelemmel kísérte ötéves itáliai tanulmányait.181 Lajos király előtt sem volt ismeretlen a sziléziai humanista, hiszen állítása szerint az uralkodó is évi pénzjáradékkal segítette itáliai stúdiumait. A költeményeinek címzettjei között bíborosokat — Alessandro Farnese, Pompeo Colonna, Innocenzo Cibo, Nikolaus von Schönberg — és a Kúria több vezető méltóságát — Giovanni Matteo Giberti datárius, Pietro Bembo és Jacopo Sadoleto secretarius domesticusok — is megtaláljuk, joggal feltételezhetjük, hogy — elsősorban ez utóbbiak — közreműködtek az ajánlólevelek kiállításában.182 1526. január 10-én a híres történetíró, Paolo Giovio, másnap pedig a tudós humanista Georg Sauermann írtak levelet Rómából Logau távozásáról a Budán tartózkodó Brodaricsnak, akit a humanista összejövetelekről jól ismertek.183 Mikor e levél a magyar királyi székhelyre érkezett, Logaut mesterével, Ursinus Veliusszal Jacobus Piso házában találta három, Rómát járt humanistával: Brodarics Istvánnal, Kálnai Imrével és Nádasdi Tamással.184 Összegzés „A Mohácsot megelőző évek szentszéki-magyar kapcsolatai a szakirodalomból, valamint Burgio nuncius kiadott jelentéseiből közismertek, így röviden összefoglalhatók.” - írta Kubinyi András „Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar állam és a pápaság között” című, 1996-ban megjelent cikkében.185 Jelen összefoglalás azonban világosan megmutatja, hogy az újonnan feltárt források bevonásával a kapcsolatban részt vevők száma jelentősen gyarapítható, és a két fél közötti érintkezésben betöltött szerepük vizsgálatával a kapcsolat minősége is árnyalható. Kubinyi András fent idézett írásában a két állam közötti kapcsolattartásban szereplő személyek vizsgálata során kijelentette, hogy „a pápának inkább volt szüksége a budai udvarral való kapcsolattartásra”, mint hazánknak.186 Megállapítását arra alapozta, hogy míg a Szentszék magas rangú bíborosokkal és jól képzett, sok esetben állandó jelleggel Budán tartózkodó diplomatákkal képviseltette magát, addig Magyarország római jelenléte esetleges volt. Ez a megállapítás cáfolható: a Mohács előtti években a római magyar jelenlét tulajdonképpen teljesnek és folyamatosnak mondható. A magyar érdekképviselet 181 A két Thurzó püspökhöz számos költeményt írt: Georgius Silesius Logus: Ad inclytum Ferdinandum Pannoniae et Bohemiae regem invictissimum hendecasyllabi, elegiae et epigrammata. Vienna 1529.; Hegedűs, S.: Analecta i. m. 247-267 (helyenként); Wenzel Gusztáv: Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz. Négy egykorú püspök a bethlenfalvi Thurzó családból 1497- 1540. (Értekezések a történelmi tudományok köréből 7.) Bp. 1878. 26. Thurzó János és Szaniszló irodalompártoló tevékenységéről 1. i. m. 52-62. Brodarics és a római humanista kör kapcsolatáról: Sörös P: Brodarics i. m. 26. 182 Logus, G.: Ad inclytum Ferdinandum i. m., helyenként. 183 Kasza P: Epistulae i. m. 128-130., n. 53-54. 184 Lakatos B.: Logau i. m. 78. 185 Kubinyi A.: Diplomáciai érintkezések i. m. 119. 186 I. m. 108., és erre utal a 121. oldalon is.