Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel (1523-1526)
500 NEMES GABOR Ulászló király közbenjárására a káptalannal egyesítette, hogy annak jövedelmét napi osztalékul kioszthassák a kanonokok között.157 Ezt követően többször is meg kellett erősíttetni a pápával az uniót, mert a kanonokok a jóváhagyás érdekében kisebb csúsztatásokkal éltek.158 A per tárgya — melynek kezdetét nem tudjuk pontosan datálni — a kápolnához tartozó honti tizedek voltak. Az esztergomi káptalan kérvénye és II. Gyula pápa elődje, VI. Sándor rendelkezéseit megerősítő bullái már jelenthették, hogy a kanonokok perre készülnek az érsekük ellen.159 Az biztos, hogy 1507 decemberében a per már javában tart: a pápa ugyanis megfeddte Bakóczot, mivel büntetés terhe mellett hazarendelte a káptalan ügyvédjét Rómából.160 Az éveken át zajló per 1512-ben egy, a káptalan számára kedvező ítélettel lezárulni látszott,161 ám még ebben az évben Fülöp mester színre lépésével újabb lendületet vett: a káptalan szerint ugyanis a javadalom nem a sienait, hanem őket illeti.162 Az újabb per ismét évekig eltartott és folytatása ezúttal már nem az esztergomiaknak kedvezett: 1522-ben a megegyezés szerint a káptalannak évente 500 forintot kellett fizetnie Filippónak.163 Mivel erre nem voltak hajlandók, így eljárás indult ellenük. Az új pápa, VII. Kelemen 1523. november 30-án kelt brévéjében a káptalant egyházi büntetésben részesítette, mivel Sergardi számára a megállapodás értelmében a neki járó 500 forintot nem fizették ki. Az interdictumot II. Lajos magyar király kérésére négy, majd a megegyezés elhúzó-157 Czaich Á. Gilbert: Regesták VI. Sándor pápa korából. Történelmi Tár 5. (1904) 160-181., 167.; Solymosi L.: Az esztergomi Kanizsai-kápolna i. m. 8-9., a jövedelm összegéről 1. uo. 13-21. 158 Czaich Á. G.: Regesták i. m. 171., 178-179; MNL OL DF 237 375., 237 338.; 237 382.; Körmendy J.: Annatae i. m. 96., n. 187.; Cameralia Documenta Pontificia i. m. II. 271., n. 1329. L. még Körmendy K.: Értelmiség i. m. 216-218. 159 A káptalan kérvénye 1505-ből: MNL OL DF 237 703.; a pápai bullákat 1. Theiner, A. Vet. mon. Hung. i. m. II. 554-556., n. 724.; MNL OL DF 237 384., 237 343. L. még Körmendy K: Értelmiség i. m. 218-221. 160 ASV Arm. XXXIX., vol. 28, föl. 603r-604r, kiad. Theiner, A.: Vet. mon. Hung. i. m. II. 576., n. 781. - A káptalan másik ügyvédje, Pécsi Miklós már 1507 szeptemberében sem volt Esztergomban, 1. Solymosi L.: Jegyzőkönyv i. m. 75. 1508. jan. 2-án Rómába írt levélről és e hó 13-án az ügyről tartott tanácskozásról i. m. 78-79. 161 1510-ben született egy ítélet az ügyben, erre utalhat Szini Tamás kanonok 1510. márc. 6-i bejegyzése: „Hac die lata est sententia in Curia Romana pro / Capitulo Strigoniensi et contra Archiepiscopum / Strigoniensem Thomam in causa capelle”, 1. Ritoókné Szalay Agnes: Bakócz Tamás breviáriumának kéziratos versei. Irodalomtörténeti Közlemények 79. (1975) 541-553., 550, idézi Körmendy K.: Értelmiség i. m. 219. (Bár Tatae sententiae’ kánonjogi kifejezés elsősorban excommunicatio, interdictum és felfüggesztés esetén volt használatos.) 1512. ápr. 12-én Pécsi Miklós és Bak János kanonokok levele arról tanúskodik, hogy húsvét utánra várják az ítéletet, 1. MNL OL DF 208 748., Bónis Gy. : Szentszéki regeszták i. m. 568., n. 4125. 162 A perről 1. MNL OL DF 237 709. és Cameralia Documenta Pontificia i. m. II. 321-329., n. 1413. Minden bizonnyal a perben alkalmazott manővernek tudható be, hogy 1513. febr. 19-én lemondott javadalmáról, majd nem sokkal később új províziós bullát eszközölt ki, 1. Köblös J.: Egyházi középréteg i. m. 439.; Cameralia Documenta Pontificia i. m. II. 292., n. 1381. 163 L. MNL OL DF 278 954-55., 237 389. A kanonokok 1522-ben Klementini János komáromi főesperest küldték Rómába, aki útközben Antonio Grimani velencei dózsétól kapott ajánlólevelet Marco Cornaro és Francesco Pisani velencei származású bíborosokhoz, MNL OL DF 237 392-93., kiad. Fraknói V: Levelestár i. m. 204.; idézi Kollányi F: Esztergomi i. m. 132. Az 1522-es megegyezés vázlata: MNL OL DF 237 738. - A káptalan a per alatt azért szétosztotta a kápolna jövedelmét, 1. Solymosi L.: Jegyzőkönyv i. m. 102-103., 108.
