Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 469 hogy az 1091-i kun betörést nem a bizánci diplomácia készítette elő. így pedig Szent László horvátországi hadjáratának hirtelen lezárását sem lehet a keleti birodalom külpolitikai törekvéseiből levezetni - még akkor sem, ha a dalmáciai városok fölötti uralomra igényt formáló Bizáncban valószínűleg örömmel hallották, hogy a Dalmáciát veszélyeztető magyar hadak távoztak a tengermellékről. II. 6. A meghódított területek kiterjedése Szent László horvátországi területfoglalásának mértékéről két elbeszélő forrásunk tartalmaz szűkszavú adatokat. A krónikakompozíció 132. fejezete szerint a testvére kérésére hadba vonuló magyar uralkodó Horvátországot és Dalmáciát egészen (integraliter) visszaszolgáltatta Zvonimir özvegyének.* 95 96 Ez nyilván azt jelentené, hogy előzőleg mindkét területet meghódította - csakhogy a krónikakompozíció ezen adata forráskritikai szempontból is problematikusnak bizonyult, és a történeti kutatás sem tekinti hitelesnek.97 Spalatói Tamásnál ezzel szemben az áll, hogy László király serege végül nem jutott el a tengerparti vidékekig (ad maritimas regionesj.98 Bár fentebb több helyen is kétségbe vontam a dalmáciai kútfő témánkba vágó adatainak forrásértékét, ezen értesülése véleményem szerint akár hiteles forrásokon is alapulhat: a tengermelléki eseményekkel kapcsolatban ugyanis a Historia Salonitana általában sokkal megbízhatóbbnak mutatkozik.99 Mivel az 1091-ben meghódított területek kiterjedéséről a fentiek fényében egyetlen többé-kevésbé hihető adattal rendelkezünk, a kutatás rendszerint olyan forrásokat is témánkhoz von, amelyekből nem magára a hadjáratra, hanem Horvátországnak a magyar hódítás előtti méreteire, illetve a Szent László uralkodásának vége felé magyar fennhatóság alatt álló horvát területek nagyságára következtethetünk. így tett Pauler Gyula is, aki egyfelől elfogadta Spalatói Tamás fenti adatát, amely szerint Szent László a tengerparti területekre még nem terjesztette ki az uralmát, másfelől amellett érvelt, hogy a Gvozdtól délnyugatra húzódó Velebit-hegységet viszont igenis meghódította a magyar uralkodó. Utóbbi állítását Dragus zárai prior 1091-ben kelt oklevelére alapozta: ennek dátumában ugyanis Pauler szerint azért szerepelhet Horvátország lerohanásának a híre, mert Szent László seregei a dalmáciai város közelében fekvő vidéket sor. Kapitánffy István szerint ezt az bizonyítaná, hogy a krónikakompozíció szerint Ákos kunjai elsősorban Kapolcs vereségéért akartak bosszút állni (SRH I. 414.; Kapitánffy Hungarobyzantina i. m. 67.). Ez az érv szerintem nem áll meg, hiszen egyfelől semmi sem bizonyítja, hogy a krónikakompozíció 138. fejezetének magyarországi összeállítója pontos értesülésekkel rendelkezett az ellenséges kunok szándékairól, másfelől pedig a hadjárat hátterében akár több, egymástól független ok is állhatott. Tudjuk ugyanakkor, hogy Vaszilkó 1092-ben nem a magyarok, hanem a lengyelek ellen indított támadást kun szövetségben (Font M.\ Árpád-házi i. m. 136.), és nem tűnik valószínűnek, hogy a tyerebovli fejedelem ugyanebben az esztendőben Magyarországot is megtámadta volna. Ákos támadásának időpontjára 1. Makk F: Szent László i. m. 175. (62. sz. jegyz.). 95 Klaié, N.: Povijest Hrvata i. m. 492.; Budak, N. -Raukar, T: Hrvatska povijest i. m. 142-143. 96 SRH I. 406. 97 Deér J.\ Külpolitika i. m. 87.; Györfjy Gy.: Szlavónia i. m. 234.; Makk F.: Külpolitika i. m. 130. 98 Historia Salonitana 92. 99 Matijević Sokol, M.: Toma Arhiđakon i. m. 338.
