Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 467 sága, hogy semmilyen egykorú forrás nem támasztja alá - és akármennyire logikus gondolatnak tűnik is a domborzathoz és a vízrajzi adottságokhoz alkalmazkodó középkori úthálózat viszonylagos állandóságából kiindulni, a későbbi kutatások jó néhány részlettel kapcsolatban megkérdőjelezték Pauler rekonstrukcióját.85 86 Györffy György (alighanem nagyrészt Pauler iménti feltételezésére építve) már egyenesen azt valószínűsítette, hogy a Horvátország ellen induló magyar fősereg egészen az adriai partokig menetelt, és ott bevette Tengerfehérvárat, segédcsapataik pedig részint a horvát hegyvidéket és Tennent, részint pedig Bosznia keleti részét foglalták volna el.87 Forrásaink azonban ennek az elképzelésnek egyetlen elemét sem igazolják. Szent László hadseregének útvonaláról így sajnos semmi biztosat nem tudunk mondani, a hadjárat eseményeivel kapcsolatban pedig be kell érnünk annyival, hogy a magyar hadsereg a Gvozdban húzódó horvát határ áttörésekor némi ellenállással szembesült, azonban az elszigetelt ellenséges csapatokat valószínűleg könnyen legyőzte. II. 5. A kun betörés és a horvátországi hadjárat vége A krónikakompozíció 137. fejezetében arról olvashatunk, hogy László király „Szlavóniában” tartózkodott, amikor a kunok Kapolcs vezetésével megtámadták Erdélyt és Kelet-Magyarországot.88 Legfontosabb hazai elbeszélő kútfőnk ismeretlen redaktorai ezt az értesülést még nem hozták összefüggésbe a horvátországi hadjárat befejezésével. Spalatói Tamás azonban — aki véleményem szerint éppen a krónikakompozíciót használta műve témánkba vágó feje-85 Véleménye szerint a hadiút két ágon indult Székesfehérvárról, és az egyik ága északról, a másik pedig délről kerülte meg a Balatont. A két ág egyesülése után az út Segesden át haladt a Dráváig, majd Vaskánál átkelt a folyón. Ezután nyugat felé fordulva elhaladt a Kalnik-hegység alatt, és a Krapina völgyén át közelítette meg Zágrábot. Itt átkelt a Száván, majd a Túrmezőn keresztülvágva a Kulpán is. Végül Toplicán és Bihácson keresztül jutott el a Gvozd-hegységbe, vagyis a Spalatói Tamás által említett Vas-hegyek közé (Pauler Gy.: Horvát-Dalmátország i. m. 212.; Vő: Magyar nemzet i. m. I. 156-157.). 86 Glaser Lajos számos elemében pontosította vagy korrigálta Pauler eredményeit, elsősorban a Balaton és Zágráb közötti útszakasz vonatkozásában. Itt ugyanis Pauler valószínűleg indokolatlanul iktatta be a Segesdet, Vaskát és a Kalnik-hegységet érintő hatalmas vargabetűt. Valószínűbbnek látszik, hogy a hadiút a Balatontól a lehető legrövidebb vonalon haladt Zágráb irányába, és Zákánynál kelt át a Dráván (Glaser Lajos-. Dunántúl középkori úthálózata. I. Századok 113. [1929] 143-145.). Glaser persze Paulerrel ellentétben késő középkori forrásokat is vallatóra fogott, ám ha ennyire eltérő kép körvonalazódik az úthálózatról a késő Árpád-kori, ill. a 15. századi okleveles anyag alapján, akkor véleményem szerint semmi sem bizonyítja, hogy all. századi hadiút vonalára minden tekintetben megnyugtatóan következtethetnénk a 13. századi adatokból. 87 Györffy Gy.: Lovagszent i. m. 558. - Szent László állítólagos boszniai hódítására viszont az Oderisius-levél intitulatiójából következtet: itt ugyanis a magyar uralkodó Moesia királyának (Messie rex) mondja magát, amivel Györffy szerint a Száva jobb partján, a Pozsega-havasával szemben fekvő területek fölötti uralmára utalna. Makk Ferenc kutatásai nyomán azonban igen valószínű, hogy Moesia ebben az esetben inkább a Morava és a Drina közé eső területeket jelentheti, ill. ezen felül a magyar uralkodónak a Bizánci Birodalom al-dunai Parisztrion tartományára támasztott igényére utal (Külpolitika i. m. 132.; Szent László és a Balkán i. m. 174.). Ezt figyelembe véve pedig nincs okunk azt feltételezni, hogy a horvátországi hadjárat idején bármiféle magyar seregtestek betörtek volna Boszniába. 88 rex autem Ladislaus cum suis in Sclavonia fuerat - SRH I. 412.
