Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
458 KÖRMENDI TAMÁS 2. A Historia Salonitana tudósítása szerint a magyar uralkodót egy „szlavóniai mágnás” hívta segítségül belháborúktól gyötört hazájába. Ez az adat nyilvánvaló párhuzamot mutat a krónikakompozíció azon értesülésével, amely szerint Szent László szintén nem hívatlanul (hanem az özvegy királyné kérésére) avatkozott bele a zűrzavaros horvátországi viszonyokba. A magyar kútfő anyagában ez az információ is a 132. krónikafejezet kétes hitelű első redakciós fázisához köthető, ráadásul semmilyen független forrásunk nem erősíti meg. Mivel Spalatói Tamás is valószínűleg a krónikakompozíció hiteltelennek tűnő adata alapján dolgozta ki a horvát nemes magyarországi követjárásának históriáját, tanúbizonyságát nem fogadhatjuk el. Semmiféle egyértelmű és hiteles bizonyítékkal nem rendelkezünk tehát arra nézvést, hogy Szent László horvátországi hadjáratát bárkinek a követsége megelőzte. Ettől függetlenül nagyon is logikus következtetésnek látszik, hogy László király rendszeres kapcsolatban állhatott testvérével, a szomszédos Horvátország királynéjával, és természetesen cseppet sem lehetetlen, hogy Zvonimir egykori hitvese valóban a fivéréhez fordult segítségért - csak éppen pozitív forrásadattal nem rendelkezünk erről. A követjárás lehetőségére dolgozatomnak a történeti rekonstrukcióról szóló részében mindenesetre még visszatérek. 3. Spalatói Tamás a horvátországi hadjárat hirtelen lezárását a kunok kelet-magyarországi betörésével hozza összefüggésbe: a krónikakompozícióban az eseményekkel közel egykorúnak tűnő 137. fejezet tartalmazza azt az adatot, amely szerint Kapolcs támadása idején „László király... az övéivel Szlavóniában volt”. A történetírás ennek megfelelően ezt az információt hitelesnek fogadja el.45 Mindemellett azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy Spalatói Tamásnak a krónikakompozíció mellett jól láthatóan más forrásai is voltak az 1091-i horvátországi hadjáratról: vélhetően leginkább a spalatói székeskáptalanban keletkezett korábbi, helyi adatokat tartalmazó feljegyzések.46 Valószínűleg ennek köszönhetően őrződött meg nála többek között az a megbízható (és az Oderisius-levél alapján igazolható) információ is, hogy a magyar seregek Szent László idejében még nem foglalták el a dalmáciai városokat. I. 6. A Spalatói Névtelen gesztája A kirívó tévedésektől hemzsegő kompilátum Zvonimir király halálának körülményeit és az utána következő eseményeket foglalná össze. Témánkhoz semmilyen hiteles adatot nem szolgáltat: „Zvonimir, a horvátok utolsó királya elhunyt az Úr 1090. [!] évében. Halála után a horvátok sok rosszat követtek el egymással háborúzva és egymás javait feldúlva. A tengerparti városokat is gyászba borították nem kis kárt és romlást hozva rájuk, elragadván asszonyai-45 Klaić, N: Povijest Hrvata i. m. 492.; Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2.) Szeged 1996.2 131. 46 Matijević Sokol, M.: Toma Arhiđakon i. m. 338.