Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
456 KÖRMENDI TAMÁS minden elemében hitelesnek elfogadni Szent László horvátországi hadjáratának történetére. Egyetlen olyan kútfőnk van, amelynek az adataival a Historia Salonitana beszámolója több helyen is részleges vagy teljes egyezést mutat, ez pedig a 14. századi magyar krónikakompozíció. A spalatói főesperes munkája és a legjelentősebb magyar elbeszélő kútfő témánkba vágó passzusai között viszont olyan szoros tartalmi párhuzamok mutatkoznak, amelyek alapján véleményem szerint okkal feltételezhető filológiai rokonság. Mindkét forrás öt konkrét adatot említ Szent László horvátországi hódításával kapcsolatban (a magyar kútfő esetében ezek közül négyet a 132., az ötödiket pedig a 137. fejezetről szólva vettem számba). Figyelemre méltó, hogy a krónikakompozíció és a Historia Salonitana konkrét adatai nagyobbrészt egybevágnak vagy legalábbis igen hasonlóak: 1. Mindkét kútfőnkben a horvátországi hadjárat közvetlen előzményeként szerepel Zvonimir király gyermektelen halála. Ez már csak azért is feltűnő egyezés, mert egyik forrás sem említi viszont a Zvonimir után rövid ideig uralkodó II. István horvát királyt, a Trpimirovié-dinasztia utolsó tagját. 2. Mindkét kútfő tudni véli, hogy Szent László nem hívatlanul vonult be Horvátországba: a Historia Salonitanában egy helyi előkelő, a krónikakompozícióban pedig Zvonimir özvegye kér tőle segítséget. Hasonló tartalmú információ másutt csupán a Spalatói Névtelen művében őrződött meg (ott horvát nemesek egy csoportja hívja segítségül a magyar uralkodót), ám ez utóbbi forrást valószínűleg Spalatói Tamás munkájából kivonatolták. 3. A Historia Salonitana szerint Szent László egy idegen (szkíta) nép magyarországi betörése miatt nem tudta végül befejezni a hadjáratot, a krónikakompozícióban pedig az áll, hogy Kapolcs kunjainak betörése idején a magyar király éppen „Szlavóniában” tartózkodott. Az 1091-i kun támadásról csak ez a két kútfő tudósít, ami azért is különösen érdekes, mert az Erdély és Kelet-Magyarország ellen intézett akciónak aligha lehetett nyoma a spalatói káptalan túlnyomórészt valószínűleg helyi jellegű történeti feljegyzéseiben - márpedig a kutatás általában ezeket tekinti a Historia Salonitana elsődleges forrásbázisának.42 A felsorolt motívumok csakis ebben a két kútfőben fordulnak elő, ráadásul akad köztük olyan (a kun támadás hírének tükröződése a Historia Salonitaná ban), amelynek megjelenését egy dalmáciai történeti műben nem nagyon tudjuk mással magyarázni, mint egy magyar vonatkozású forrásból (esetünkben a kun betörést idehaza egyedüliként említő krónikakompozícióból) való tartalmi átvétellel.43 A közös vonások tehát, ha halványan is, de abba 42 Mirjana Matijević Sokol: Toma Arhiđakon i njegovo djelo. Rano doba hrvatske povijesti. (Knji nica hrvatske povijesti i kulture 3.) Jastrebarsko 2002. 338. 43 Pauler Gyula is valószínűnek látta, hogy Spalatói Tamás a kunok támadásáról „valami magyar forrás után” tudósít (Magyar nemzet i. m. I. 447. [317. sz. jegyz.]), ám észrevételét a kutatás nem hasznosította. Az újabb szakirodalom egyáltalán nem számol magyar kútfőkkel a Historia Salonitana forrásai között (Matijević Sokol, M.: Toma Arhiđakon i. m. 335-339.).