Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 437 Hunyadi-ellenes merénylet közötti rövid pihenőben), és nem kevésbé bizonyos, hogy a döntés nem Hunyadi János pillanatnyi szeszélye volt. Valami oka volt annak, hogy az öreg Hunyadi a „csere” mellett döntött. A Birodalomban fekvő Cillei-birtokok megszerzésére és főleg megtartására a Hunyadiaknak aligha nyílt volna reális esélyük a Ciliéi grófkisasszony kezével. Erzsébet révén azonban jogcímet szerezhettek volna egyfelől a boszniai királyságra, amely egy 1427- ben kötött örökösödési szerződés révén illette a Cilleieket,321 továbbá Szerbiára, hiszen Erzsébet Brankovics György despota unokája volt. Nos, egy sikeres oszmánellenes hadjárat nyomán, amelyben Hunyadi János korábbi kudarcai ellenére szilárdan hitt,322 kézenfekvő megoldás lett volna e balkáni ütközőállamokat magyar fennhatóság alatt egyesíteni, egy olyanfajta vazallus-királyság formájában, amilyet 1459 elején a bosnyák király javára is fontolóra vettek.323 Ennek élére került volna, legalábbis az én értelmezésemben, Hunyadi László, aki megörökölhette volna a Cilleiek hatalmas szlavóniai birtokait is. Ha viszont Hunyadi János idősebb fiának efféle szerepet gondolt, az ifjabb Mátyást csak egyetlen dologra szánhatta - a magyar királyságra. Hogy Hunyadinak esze ágában sem volt megválni a hatalomtól, 1455-1456 folyamán, mint láttuk, teljesen nyilvánvalóvá tette. Hosszú távon tehát számára is csak egyetlen megoldás maradt volna: de jure is a király helyére lépni, nem személyesen, hanem a fia által. Az események ennélfogva valószínűleg akkor is V. László számára kedvezőtlenül alakultak volna, ha Hunyadi nem hal meg 1456 augusztusában, azzal a lényeges különbséggel, hogy a hatalma csúcsán álló János gróf gördülékenyebben bonyolíthatta volna le a hatalomváltást, mint a néhai hadvezérre politikai tehetségével és nemzetközi tekintélyével nem, csupán hatalomvágyával és kétségtelen kitartásával emlékeztető Szilágyi Mihály. Visszalépve most már a többé-kevésbé bizonyítható állítások talajára, a többi fordulat, amit nagy valószínűséggel sikerült kideríteni, egészen más megvilágításba helyezi mind a királyi ítélet körülményeit, mind az 1457. március 21-i királyi oklevél sajátosságait. Utóbbi szavai szerint V László „más, hasonló dolgokban mesterkedők elrettentésére” (cunctis aliis similia machinantibus in terrorem) rendelte el Hunyadi László lefejezését, és valóban, a kivégzésnek aligha lehetett más célja, mint tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Szilágyi Mihályt. Amint azonban kiderült, hogy Szilágyit sem unokaöccsének halála, sem tulajdon nővérének anyai fájdalma nem tántorítja el a hatalomhoz való görcsös ragaszkodástól, márpedig villámgyors temesvári akciója ezt mutatta, a további kivégzések értelmetlenek lettek volna. Mátyás többet ért élve, túszként, a többi fogolynak pedig nem volt komoly politikai értéke.324 Mindehhez járult, hogy a 321 Georgius Fejér-. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budae 1829- 1844. X/6. 900-901. 322 Ezt eléggé mutatja az 1454-es, egyébként teljesen irreális tervezet. L. Decreta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döiy additamentus auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Vera Bácskai. Bp. 1976. 378-383. 323 Pálosfalvi T.: Szegedtől Újvárig i. m. 364-367. 324 Aligha véletlen, hogy Mátyás és Modrar Pál kivételével (akiket a király magával vitt Bécsbe) a többi fogoly éppen akkor oldott kereket (a május 24-ről 25-re virradó éjszaka), amikor V Lász-