Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 37 szerzők, akik — minden alap nélkül — felmagasztalják egymást. Az ilyenféle „magasztaló” kritikák közül az Iványi13-Málnási14 pár írásait emelte ki, hozzátéve, hogy a Századoknak erre semmi szüksége nincsen, indítványozta ezért, hogy a szerkesztőség legalább átmenetileg ne foglalkoztassa őket. A két szerkesztő közötti „távegyeztetés” körülményes és vontatott volt. Ennek ellenére jól működött, de azért mindketten tisztában voltak egyrészt azzal, hogy a folyóirat hatékony szerkesztői irányítását könnyebben tudnák megvalósítani, ha Mályusz is Budapesten lenne. Másrészt ez a távegyeztetés kisebb-nagyobb súrlódással is járt. Nehezen tudtak megegyezni abban, hogy ki vegye fel az egyes szerzőkkel a kapcsolatot, esetleges javítások elfogadtatása végett. Fölvetődött, hogy korszakok szerint kellene szétosztani az írásokat. Ezt azért is nehéz volt végrehajtani, mert egyenetlen volt a beérkezett cikkek ilyenfajta megoszlása. Vitatkoztak azon, hogy a vidéki és fővárosi szerzőkkel ki tartsa a kapcsolatot. Arról is disputa folyt közöttük, hogy a másik szerkesztőt milyen formában és mélységig kell tájékoztatni a szerzőkkel történt megállapodásokról. Végül egy nehézkes egyeztetésben állapodtak meg, de az előbb vázolt okok miatt is világos volt mindkettőjük, de elsősorban Mályusz számára, aki a szerkesztési nehézségeket is érvként használta fel arra, hogy Szegedtől mielőbb megszabaduljon. Kijelentette: „távegyeztetéssel” a folyóirat szerkesztése hosszú időn keresztül nem oldható meg. Fontosnak tartotta, hogy mihamarabb Pestre jöjjön. Úgy érvelt, ezzel a helyváltoztatással elérhető a folyóirat gördülékenyebb szerkesztése. Hajnal addig is, amíg ez az optimális helyzet létrejön, a tévedések, keresztbe szervezések elkerülésére javasolt egy nehézkes formát, a szerkesztői „koordinálásokat”. Az összehangolási terv szerint a jövőben ún. szerkesztői íveket köröztetnének egymás között, ami kiküszöbölhetné a korábbi hibákat. Az ötletet Mályusz elfogadta. A napi gyakorlat az volt, hogy ezeken az íveken minden szerkesztőségi, szerkesztői módosítást feltüntettek és egymásnak elküldték, így egyformán „képben” voltak pl. az ismertetésre szánt könyvek beszerzése és recenzeálása terén. Ezeken az íveken kellett közölni a másik féllel, ha egy-egy munkát egyedül vagy a másik szerkesztővel együttműködve kívánta előkészíteni. Hajnal még így is elképzelhetőnek tartotta azt, hogy tevékenységük keresztezhetik egymást, de — szerinte — akkor sincs baj, 13 Mályusz Elemér évekkel korábban keményen megbírálta Iványi Béla gönci várostörténeti forráskiadványát, amiért is a szerző 1929-ben párbajra hívta ki kritikusát. A párbajt kiváltó ominózus mondat így hangzott: „Göncz szabadalmas mezőváros történetének írója (...) figyelmét annyira lefoglalják nagy fáradsággal gyűjtött adatai, hogy nem törekszik kellő összeegyeztetésükre, félvén, hogy azok kikerülve izoláltságukból, kevésbé meggyőzőek lesznek.” Mályusz Elemér: Falutörténet. Magyar Szemle 1929. 5. sz. 174-179. az idézett rész: 175. A pisztollyal történt duellum során végül senki sem sérült meg, és a felek kibékültek egymással. V ö. Soós István: Egy „lovagias ügy”. Történészek párbajoznak, - História, 2006. 1. szám, (http://www.historia.hu - a letöltés időpontja: 2009. 09. 14.) - Vörös Károly Iványi Béláról (1878-1964) írt nekrológjában [(Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. 141-142.] így emlékezett meg róla: „(...) Iványi Béla, a debreceni, majd a szegedi tudományegyetem egykori jogtörténész professzora. Évtizedek óta visszavonultan élt (...), távol a tudományos közélettől. Személyesen egyre kevesebben ismertük, - de nevével és munkásságával mégis, ma is elkerülhetetlenül találkozik mindenki, aki a magyar középkor vagy a XVI-XVII. század magyar történetének kutatásával foglalkozik.” 141. 14 Málnási Ödön (1898-1970) történész, közíró, szélsőjobboldali politikus.
