Századok – 2015

2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála

400 PÁLOSFALVI TAMÁS Mindenekelőtt kútba esett a tervezett oszmánellenes hadjárat terve. Ok­tóber második hetében, röviddel a király megérkezése után még egyértelműnek látszott, hogy V László a sereg élén az ősz folyamán megindul a török ellen,108 és egy hónappal később is csak annyi változott, hogy felmerült: a sereg mégis Erdélyben telel, és csak tavasszal indítják az offenzívát.109 Ciliéi megölése után fel sem merülhetett a gondolat, hogy a király és Hunyadi László együtt folytas­sák a hadjáratot, különösen azután, hogy Hunyadi csapatai gyakorlatilag letar­tóztatták az uralkodó kíséretében lévő udvari embereket.110 A királyi sereg egy része, nyilván Ciliéi embereinek buzdítására, bosszúból meg akarta ostromolni a nándorfehérvári várat, és bár a városban, illetve azon kívül táborozó keresz­teseket a várban lévő magyar bárók igyekeztek megnyugtatni, hamarosan nyil­vánvalóvá vált, hogy hazabocsátásuk elkerülhetetlen. Erre végül hat nappal azután került sor, hogy a király megérkezett Nándorfehérvárra: Hunyadi László biztosította a kereszteseket, hogy biztonságban átkelhetnek a Száván Zimony felé, ahonnan aztán Carvajal pápai legátus vezetésével indultak a Duna mentén hazafelé.111 Ugyancsak hazaküldte a király a vele, illetve Ciliéivel érkezett zsol­dosokat.112 A Ciliéi megölését követő eseményekről gyakorlatilag semmit nem tu­dunk, azon kívül, hogy a nándorfehérvári várat öt napon keresztül senki nem hagyta el, Rozgonyi Rénold (der Rynholt) kivételével, akit a király küldött ki.113 V László, legalábbis a Cillei-krónika tudósítása szerint, kénytelen volt elfogad­ni Hunyadi László magyarázkodását, de csak azért, mert félt, hogy ő is Ciliéi sorsára jut.114 Mást nem is igen tehetett, tekintve, hogy kísérete a Hunyadi-párt fogságában volt, ahogy ő maga is. Rozgonyi Rénold példája115 mutatja, hogy ki­rályhű magyar bárók is voltak az uralkodó környezetében, amint ezt Szomszéd­vári Henningről tudjuk is,116 de a Hunyadi-párt fegyvereseitől körülvéve ők sem tehettek semmit. A király szándékairól november 10-én Boroszlónak írott levele tájékoztat, amelyből az derül ki, hogy László rövidesen el kívánta hagyni Nándor­fehérvárt. Felhívta ugyanakkor a címzettek figyelmét, hogy semmiképpen ne adja­nak hitelt holmi kósza híreknek, mert ő a méltóságát sértetlenül megőrizte.117 A 108 DF 242544 (okt. 9.): „er verstee nicht anders den unsers genedigs herren chunigs genad werd sich selbs in aigener person mit all den sein geben in den zug”. 109 Anzeiger i. m. 289. 110 „Item do fyngen die Hungaern alle herren die bey dem konig waren” - Birk, E.: Beiträge i. m. 251. Teleki József szerint (Hunyadiak kora i. m. II. 477. 3. j.) ilyesmit nem lehet feltételezni Hu­nyadi Lászlóról. 111 Birk, E.: Beiträge i. m. 252. 112 „omnes stipendiarios nostros sed et cruciferos qui hic nobiscum erant constituti remisimus a nobis” - Kaprinai, S.: Hungária diplomatica i. m. 110-112. 113 Az 1457. március 21-i oklevél szerint (Teleki J. : Hunyadiak kora i. m. X. 551.). Ugyanezt ál­lítja egy szemtanú beszámolója is: „das wert uncz an den sechsten tag und kayn hungrischer herr kam auss dem Sloss” - Birk, E.\ Beiträge i. m. 252. 114 Krones, F: Die Freien i. m. 125-126. 115 Rozgonyi állítólag elsőként ment be a várba familiárisaival: „am ersten trat zu dem schloss der Rainoldt von Rozgon mit seiner diener” - Mlinar, J.: Podoba Celjskih grofov i. m. 261. 116 DF 231373. 117 „certi sitis nos sospitem dignitatem et maiestatem [...] retinere” - Palacky, F: Urkundliche Beiträge i. m. 104.

Next

/
Thumbnails
Contents