Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
348 FELD ISTVÁN Mint láttuk, a legtöbb ismert erősség meghatározó funkcionális és egyúttal szimbolikus elemeinek számítottak a különböző, sokszor ugyan már nehezen értelmezhető toronyépítmények, arról azonban véleményünk szerint nem beszélhetünk, hogy valamiféle kifejezett torony központúság12 jellemezte volna a korszak magyarországi várépítészetét - a sokszor csak egy egyszerű emeletes házat magába foglaló erősségekre alkalmazott toronyvár megnevezéssel nem erre kívántunk utalni. Az egyes toronyépítmények tényleges védelmi szerepéről ugyanakkor nem rendelkezünk régészeti adatokkal, hadászati jelentőségüket behatóbban még nem vizsgálta a kutatás. így ma még csupán az valószínűsíthető, hogy a központi tornyok — de nem kizárólagosan s így nem is törvényszerűen — a terep legmagasabb pontján emelkedtek, arról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, hogy ez a legjobban támadható, vagy épp a legvédettebb, legnehezebben megközelíthető hely lett volna.73 Mindenesetre, ha kapcsolódott hozzájuk várfal vagy más védelmi vonal, többségük nem ugrott ki azok síkja elé, azaz nem volt alkalmas oldalazó védelemre — erre a tényre alapozta Gerő László tipológiájának „belsőtornyos” elemét74 — azonban ismerünk kivételeket is, így az utóbb említett keleméri építményt és diósgyőri déli védőművet.75 Lakóépületek Ha egy várban egy tornyon kívül további olyan épületet/épületeket is találunk, melyek alaprajzuk vagy más részletük alapján lakásra is alkalmasak lehettek, ez a tény kihat (vagy legalábbis kihathat) magának a toronyépületnek a funkcionális értelmezésére is. Míg Mende-Lányvár vagy Márianosztra-Zuvár előzőekben már említett faépítmény-részleteiről biztosan nem állíthatjuk, hogy azok egy-egy lakóépület maradványai voltak — s ezért e két esetben akár toronyvárról is beszélhetünk — Kelemér-Mohosvár ugyancsak tárgyalt boronaszerkezetű faépületeinek egyike, mint láttuk, nagy valószínűséggel szolgálhatott a vár Gut-Keled nemzetségből származó ura (vagy annak várnagya) lakásaként is. Ugyanígy az Abákhoz köthető Abos vára déli falához illeszkedő háromosztatú, az itt állt kerek toronyhoz képest jóval vékonyabb falú kőépülete (11. kép) vagy a különleges alaprajza kapcsán említett zempléni Solymos déli tornyához kapcsolódó, téglalap alaprajzú, ugyancsak több teret magába foglaló, részlegesen feltárt építménye (10. kép), pusztulásuk ellenére nagy valószínűséggel lakóépületként határozható meg. Ezért az utóbbi három vár esetében teljesen jogosnak tartható az a feltevés, hogy az itteni toronyépületek esetében a már tárgyalt hollókői (és a szepesi) vár említett tornyához hasonlóan, elsősorban védelmi, s nem annyira lakófunkcióval kell számolnunk.76______ 72 Ennek feltételezése: Csorba Csaba: A magyarországi várkutatás története. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya Közleményei 23. (1974) 291-292. 73 Hatházi GCsókakő i. m. 38. 74 L. erre többek között: Gerő László: Magyar várak. Bp. 1968. 20-22. 75 Pusztai T: A keleméri Mohosvár i. m., Nováki Gy. - Sárközy S. - Feld I.: Borsod-Abaúj-Zemplén i. m. 77-78.. Talán ide sorolható még a csak részlegesen feltárt mecseki Rékavár enyhén kiugró kerek tornya: Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs 1963. 76 E várakra: Miklós Zs.: Árpád-kori földvár Váchartyán-Várhegyen i. m., Miklós Zs.: Arpád-kori földvár Mende-Lányváron i. m., Pusztai T: A keleméri Mohosvár i. m., Polla, B.: Stredoveky hradok i. m., Gál-Mlakár V: Komlóska-Pusztavár i. m.