Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
344 FELD ISTVÁN egyúttal reprezentációs) szerepre alkalmas épülettípusra alkalmazta (ha nem is mindig következetesen) a magyarországi kutatás Gerő László javaslatára az „öregtorony” megnevezést.58 Ha azonban egy erősségben csupán a kőépület alap- vagy néhány méter magas felmenő falai maradtak meg — s még rosszabb a helyzet a faépítményeknél — miképp lenne eldönthető, hogy az előző példákkal jelzett két lehetőség közül melyiket valószínűsítsük? Konkrét bizonyítékokkal semmiképp sem támasztható alá egy olyan feltevés, hogy a földszinti bejárattal bíró tornyok „inkább lettek volna” lakásra alkalmasak - az utóbb említett, ma is álló tornyokba ugyanis csak az emeleti szintről lehetett bejutni! Véleményünk szerint a korábbi (közép)európai várkutatásban kedvelt toronytipológia (főként ugyan az eredetre és elterjedésre vonatkozó) megállapításai59 sem hasznosíthatóak itt. A középkori Magyar Királyság várépítészetében sem a tornyok alaprajzi formája (négy- és többszögű, kerek, patkó formájú, stb.) sem a váron belüli elhelyezkedése nem köthető meghatározott funkcióhoz - ez utóbbi kérdésre alább még vissza fogunk térni. Azaz Hollókő (a várfallal egybeépített) tornyának ötszögű alaprajza önmagában nem zárja ki a lakhatóságot, az uralkodói erősségként emelt visegrádi Fellegvár legjelentősebb toronyépítménye, melyben több kutató kápolnát is feltételez, hasonló alaprajzon épült.60 Az ezekkel az épületekkel külső megjelenésükben sokban rokonítható „éllel ellátott henger alakú tornyok”, tehát az a megoldás, amikor a kerek alaprajzú torony támadásnak leginkább kitett oldalán, minden bizonnyal kevésbé gyakorlati, azaz hadászati okokból, mint inkább pszichikai, tehát „elrettentő” hatás kifejtése céljából, azaz végső fokon a hatalmi reprezentáció részeként egy „sarkantyúnak” is nevezett falkiképzést alkalmaztak, ugyancsak nem tekinthetőek kizárólagosan a Gerő-féle értelemben vett „öregtoronynak”.61 Úgy tűnik tehát, hogy a korai magánvárak toronyépítményeinek szerepe önmagában számos esetben nem határozható meg - ehhez azoknak az erősségek egészében betöltött helyét, azaz az a teljes erődítményt kell vizsgálnunk, így kézenfekvőnek tűnik, hogy amikor egy, árokkal/palánkkal/fallal kerített ob-58 L. erre: Feld István-. Gerő László magyarországi tipológiai rendszere. Castrum 10. (2009: 2. sz.) 11-14. - Maga a fogalom azonban — a „főtorony” és „nebojszatorony” mellett, a „Berchfrit, Donjon” szinonimájaként — mint a várbeliek utolsó menedékének megnevezése már az első magyarországi vártörténeti összefoglalásban is megtalálható: Könyöki József: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra. Bp. 1906. 180. skk. 59 Lásd itt elsősorban Dobroslava Menclová, már Fügedi Erik által is (Fügedi E.: Vár és hatalom i. m. 10.) elutasított felfogását: Dobroslava Menclová: Príspévok k typologii hradov a zámkov, kaštielt’ov na Slovensku. In: Stefan Pison: Hrady, zamky a kaštiele na Slovensku. Martin 1973. 397-446. 60 A várra legutóbb: Bozóki Lajos: Visegrád, alsó- és felsővár. Pest megye II. (Lapidarium Hungaricum 8.) Bp. 2012. 61 Jó példa erre Fraknó (Forchtenstein) címerdíszes boltozattal ellátott teret magába foglaló nyugati, bár újabb, még közöletlen kutatások alapján vitatott korú toronyépítménye, 1. Judith Schöbet: Die mittelalterliche Burganlage. Der Bergfried. Burg Forchtenstein. In: Österreichische Kunsttopographie. Band XLIX. Bezirk Mattersburg. Wien 1993. 230-238. A toronytípus egy korai elemzési kísérlete: Feld István: A mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott hengeralakú tornyok. Agria 19. (1982-1983) 111-134
